Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

„A kardunk tovább is súlyos csapásokat fog osztogatni”

Szöveg: honvedelem.hu |  2016. április 11. 18:05

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

„St. Eloitól délre az angolok erős tüzérségi előkészítés után birtokukba vették a tőlük március 28-án elfoglalt robbantási tölcsért. Douaumont erőd környékén csapataink április 2-án az erődtől délnyugatra és délre, valamint a Gaillette-erdőben erős francia védőmüveket elkeseredett harcban elfoglaltak és az elfoglalt állásokban az ellenség a legutóbbi éjszakáig folytatott ellentámadásait visszaverték. A franciák, különösen jelentékeny erők harcbavetésével és rendkivül sulyos áldozatokkal ujból és ujból eredménytelenül intéztek rohamot a Gaillette-erdőben elveszett védőmüvek ellen. Április 2-iki támadásunk alkalmával sebesületlen foglyokban 19 tisztet és 745 főnyi legénységet továbbá 8 gépfegyvert szállitottunk be" – így ír a német sikerekről a Népszava az április 5-én megjelent számában.

A lap beszámol a kanadai toborzásról is. Mint megtudtuk: „a kanadai parlamentben a honvédelmi miniszter kijelentette, hogy az uj verbuválással az Angliába kerülő kanadai katonák száma 280.000 embert tesz ki. Átlag egy-egy napra 1000 jelentkező esett."

„Tiz osztrák-magyar röpülő április 3-án megtámadta Anconát és ott jelentékeny pusztulást okoztak. A támadás idején bravuros küzdelemre került a sor a tenger szinén, lelőtt röpülőinket a végveszély pillanataiban bajtársai megmentették és a röpülőgépek is, kettő hiányával, sértetlenül tértek vissza." – jelent az olasz város bombázásáról a Népszava.

1596011726

A Pesti Hírlap beszámol két fontosabb eseményről is. Az egyik az olasz hadügyminiszter lemondása, a másik pedig Bethmann-Hollweg a Német Birodalom 5. kancellárjának beszéde, amelyet a birodalmi gyűlésen mondott. „Zupelli lemondása váratlanul következett be; de mindenesetre annak a jele, hogy Olaszországban is csődöt mondhatott a katonai organizáció. Millerand, Gallieni, Szuchomlinov, Polivanov után Zupelli az ötödik hadügyminisztere az ententenak, aki távozni kénytelen."

„Bethmann-Hollweg a beszédében a katonai helyzet rövid vázolása után teljes nyíltsággal és leplezetlen őszinteséggel tért rá az entente kiéheztetési hadjáratára, amelytől ellenségeink a győzelem kicsikarását remélik. (…) Beszédének leglényegesebb része az volt, amelyben a béke kérdéséről és Németország háborús céljairól emlékezett meg. Ellenségeink célja — mondotta — Poroszország katonai hatalmának végleges megsemmisítése. Mit jelent ez? Azt, hogy Németország, mint a korábbi évszázadokban, ujra ki legyen szolgáltatva szomszédai hatalmi vágyának, hogy Európa lábtörlője legyen, hogy a háború után is örökre béklyóba legyen verve. Ezekbe a törekvéseikbe azonban beletörik majd ellenségeink bicskája. A kardunk — mondta a kancellár — tovább is súlyos csapásokat fog osztogatni. Békére tehát, mint a német kancellár beszédéből kiderül, még sokáig nincs kilátás, legalább is addig, amíg az entente ragaszkodik Németország megsemmisítésének rögeszméjéhez és mindaddig, amíg el nem fogadja Németország békeföltételeit. Ezekre vonatkozólag is célzást tett a kancellár: Belgiumnak egy uj Belgiummá kell változnia, megoldásra vár a lengyel kérdés; az elhódított Lengyelországnak, Kurlandnak, Livlandnak nem szabad többé Oroszország kezére kerülnie."

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Takács Vivien készítette.)