A tábornok és a méhek

Mint visszaemlékezéseiben írta, igen vidám társaság gyűlt össze, rengeteget nevettek, beszélgettek, és természetesen fogadásokat is kötöttek, mint becsületes úriemberekhez illik. Utóbbiak aztán olyan sűrűn követték egymást, hogy Montgomery javaslatára külön fogadási könyvet kezdtek vezetni, amelybe mindent aprólékosan feljegyeztek – az utókor szerencséjére, hiszen ez alapján tudunk beszámolni a háborúnak egy történelmi szempontból érdektelen, de emberileg nagyon is kedvelhető epizódjáról.

Monty maga soha nem kezdeményezett, de állta azokat a fogadásokat, amelyek számára pénzt hozhattak a konyhára. (Az így nyert összeget minden esetben jótékony célokra ajánlotta fel.) A legtöbb fogadást a háború befejezésének időpontjára kötötték, s a parancsnokság optimizmusát jól jellemzi, hogy a könyvelt tételek zöme 1944. december 31. előtt várta a világégés végét.
Legnagyobb riválisával, az amerikaiak fenegyerekével, Patton tábornokkal is sűrűn kötött fogadásokat. Többek között a háború utáni első Grand National lóversenyre (amit persze nem tudtak pontosan, hogy mikor lesz), amelyet Patton és 10 fontja szerint egy amerikai tulajdonban lévő ló fog megnyerni.

A legkülönösebb fogadásra is állatokkal kapcsolatban került sor, bár ezek picit apróbbak voltak a lovaknál. Egy napon Sir Alan Herbert parlamenti képviselő (aki nem mellesleg a haditengerészetnél szolgált) és Dawney alezredes, Montgomery törzstisztje heves vitába bonyolódtak arról a rendkívül lényeges kérdésről, hogy a méheknél a heréknek van-e nemük. Dawney szerint nincs, Herbert szerint dehogyis nincs. A fogadást megkötötték, Montgomery pedig kaján vigyorral közölte, hogy a kérdést az Alsóház elnöke fogja eldönteni.
Az elnök precíz ember volt, így a szokásos hivatalos stílusban válaszolt, kimerítve a témában rejlő lehetőségeket. Levelét így kezdte: „Természetesen hízelgő rám nézve, hogy Önök hisznek a ház elnökének pártatlanságában. De ugyanakkor azt hiszem, Cromwell kora óta első esetben fordul elő, hogy a ház elnökét a főparancsnok munkára rendeli ki."

Ezek után először elmagyarázza, hogy a méheknél a herék bizony hímek. A második pontban már a méhek lelkiállapotát is boncolgatta: „A nem nélküliség nem jelenti a nem hiányát. Lehet, hogy a nemi ösztön megvan, csak szunnyad, és ez az állapot a nem nélküliség. Röviden: ez egy jelző, amely egy lelkiállapotot jelöl, de nem testi felépítést."

Végül hozzátette: „A fogadás pontos szövegét elfelejtettem, de véleményem szerint Sir Herbert nyert."
Montgomery pokoli jól szórakozott a dolgon, majd szokásosan hűvös eleganciájával mindössze ennyit jegyzett fel a hálás utókornak: „A méhekről semmit sem tudok. De jóváhagytam az elnök döntését, és Dawney fizetett."