A törökverő gróf Pálffy Miklós

A hadtörténelmi értékelés Pálffyt Hunyadi János után a török elleni háború legsikeresebb magyar hadvezérének tekinti. Családjában apáról fiúra szállt a török elleni katonai szolgálat, sokan közülük a végvári küzdelmekben áldozták életüket.

Pálffy Miklós 15 évet töltött a bécsi udvarban, ahol Rudolf trónörökös kamarása lett. Elsajátította a latin, a német és a spanyol nyelveket, de járatos volt a franciában és az olaszban is. Tanulmányozta a modern hadviselést, építészetet, valamint a jogismeretet és -alkalmazást.

Rudolf magyar király 1581-ben bárói rangra és az országbírók sorába emelte Pálffyt, aki később belső titkos tanácsosa lett. Elismeréseként 1584-ben az uralkodó kinevezte Komárom vármegye főispánjává és a komáromi erődvár főkapitányává. Ettől kezdve Nádasdy Ferenc érsekújvári kapitánnyal jelentős veszteségeket okoztak a töröknek. Pálffy − főként könnyűlovas csapataival − számos sikert ért el, sőt a török elleni hírszerzés irányítója is volt, és emellett diverzánsakciók megszervezésével a védekezés helyett a kezdeményezést próbálta meghatározó taktikai elvvé tenni.

Látva hadi sikereit, az Udvari Haditanács az ütközőzónából hátravonta, s 1589-ben Érsekújvár főkapitányának nevezte ki őt, majd a következő évben Pozsony vármegye főispánja és Pozsony várának főkapitánya lett. Ezzel belépett a királyi Magyarország főrendjei közé.

A Pálffy vezette csapatok 1593 októberében, Nádasdy hadával egyesülve Pákozdnál szétverték a budai pasa 20 ezer fős seregét, majd nem sokkal később visszafoglalták Fülek, Hajnácskő, Buják, Somoskő, Hollókő és Nógrád várát, sőt az övéké lett Szécsény, Drégely és Palánk is.

1594-ben Mátyás főherceg kinevezte Pálffyt Komárom főkapitányának. 1595-ben, Esztergom ostroma (a képen) után sikerült elvágnia Győrnél a török utánpótlási vonalakat. A haditanács még ez évben Esztergom főkapitányává nevezte ki. Nem mindennapi módon VIII. Kelemen pápa külön megemlékezett Pálffy hőstetteiről: aki „Istenért, hazájáért és a királyért minden áldozatra kész volt". 

Két év múlva, 1597-ben ismét Pálffy kezdte a török elleni harcot: május 23-án bevette Tatát, majd Verőcénél az ő és Nádasdy magyar huszárjai verték vissza Mehmed pasa janicsárjait.

A következő év tavaszán Schwarzenberg tábornok vezényletével 4000 német, spanyol, francia, vallon lovas és gyalogos, valamint a Pálffy vezette magyar huszárok március 28-ára virradóra gyülekeztek a győri vár körül. Pálffy és Schwarzenberg csapatai az éj leple alatt a fehérvári kapuhoz nyomultak, melyet tűzszerészeik berobbantottak. Schwarzenberg csapatai behatoltak a várba és megszállták a bástyákat. A kemény és véres kézitusában egy idő után úgy tűnt, hogy az álmukból felriadt törökök visszaverik a támadást, ám Pálffy huszárjai leszállva a lóról, élükön kapitányukkal, egyetlen rohammal eldöntötték a csata sorsát.

A győri győzők nem sokkal később még bevették Tatát, Gesztest, Veszprémet, Palotát, Tihanyt és Cseszneket, októberben pedig már Budát ostromolták. A rossz időjárás miatt vissza kellett vonulniuk, de Szécsénynél még Pálffy és Nádasdy magyar huszárjai szétverték Ibrahim pasa alakulatait. Az országgyűlés ezután ajánlotta az uralkodónak, hogy Pálffyt emelje grófi rangra, ami meg is történt 1599 áprilisában.

Pálffy 1600. április 23-án bekövetkezett halálával egy olyan nagy magyar hadvezér szállt sírba, aki csaknem két évtizeden át játszott érdemi szerepet a török elleni háború alakulásában.