Az író, aki ott sem volt

Traven első regénye, A gyapotszedők 1925-ben jelent meg Németországban, majd 1926-ban követte a Halálhajó, amely meghozta számára az igazi áttörést, és a korszak egyik legolvasottabb szerzőjévé tette. Az 1927-es Aranyásók csak fokozta népszerűségét. Sok szempontból szokatlanul radikális megközelítésű, pergő nyelvezetű, a korszakban megszokott könyvekhez képest igencsak pergő tempójú írások voltak ezek tele sötét gondolatokkal, kényelmetlen, kemény témákkal (rasszizmus, kizsákmányolás, előítéletek), ugyanakkor roppant izgalmasan elővezetve. Kétségtelen, hogy a szerző ismeretlen kiléte csak fokozta körülöttük az őrületet, pláne, hogy B. Traven esetében nem a kiadó, a szerző és az ügynökségek reklámtrükkjéről volt szó: az íróról regényeinek gondozói sem tudtak semmit azt leszámítva, hogy valahol Mexikóban él, mivel ők maguk is mindenféle extra tartalom nélkül kapták meg a tengerentúlról a regények kéziratát. Természetesen már ekkoriban megkezdődött a kutatás azt illetően, ki is állhat az álnév mögött – jellemző, hogy még a B betű hátteréről sem árult el semmit –, de javarészt eredménytelenül.

Traven egész életében angolnaként siklott ki a valódi személyazonosságát firtatók kezei közül: ha ügynökein keresztül sikerült elérni és kérdéseket feltenni neki, rendszerint több verziója is volt arra, ki is ő valójában. A legizgalmasabb változat ezek közül mindenképpen az volt, amely szerint II. Vilmos német császár törvénytelen fiát tisztelhettük benne, de emellett a Traven Torsvan és Hal Croves álneveket is használta, és természetesen mindegyikhez volt pontos háttérsztorija is az illető előtörténetéről. A helyzetet jól példázza, hogy amikor John Huston 1947-ben filmet forgatott a magyarul Aranyásókként ismert A Sierra Madre kincséből, és felkérte az írót tanácsadónak, a forgatáson megjelent, Traventől származó felhatalmazást bemutató Hal Crovesról igazából senki sem tudta, hogy csak a szerző ügynökéről van-e szó, vagy magáról Travenről… Huston először maga is azt hitte, hogy Croves a szerző, később azonban megingott ebbéli hitében. A film mindenesetre hatalmas sikert aratott, és három Oscar-díjat nyert: ezek után az Egyesült Államokban valóságos Traven-láz tört ki, és mindenki azt találgatta, vajon kiről is lehet szó. Az ötletek között egészen elvadult teóriák is napvilágot láttak: egyesek Jack Londont sejtették a szerző mögött, aki igazából nem halt meg 1916-ban, hanem Mexikóba költözött, és ott folytatta tovább írói pályafutását németül, B. Travenként, mások pedig a mexikói forradalom idején nyomtalanul eltűnt amerikai szerzőt, Ambrose Bierce-et.

1969-ben, Hal Croves halálakor a nyilvánosság elé lépett az özvegy, Rosa Elena Luján asszony, aki bejelentette: férje valójában Traven Torsvan Croves, aki az Egyesült Államokban született, és azonos a regények szerzőjével. Sokan kétkedve fogadták mindezt, mondván, hogy akkor miért németül írt, és őket igazolta az özvegy huszonegy évvel későbbi újabb bejelentése. Rosa Elena asszony ekkor már azt mondta: férje valódi neve Ret Marut volt, aki 1882-ben látta meg a napvilágot, majd a századelő, illetve a világháború évei alatt színészként dolgozott Németországban. Menekülnie pedig azért kellett, miután radikális anarchistaként, elsősorban újságírói minőségben aktívan részt vett a Bajor Tanácsköztársaság népszerűsítésében, amiért halálra ítélték. Ez a sztori egyébként javarészt egybevágott a Traven könyveiből is leszűrhető világnézeti meggyőződésével, és stílusát, nyelvezetét tekintve már aktív évei alatt is felmerült annak gyanúja egykori harcostársaiban, hogy valójában Marutról van szó. A személyazonosság felfedése viszont csak további kérdéseket szült az irodalomtörténészek körében. Mert igaz ugyan, hogy valóban létezett egy Ret Marut nevű német színész, viszont róla 1907 után semmiféle mértékadó adatot nem lehet fellelni azt leszámítva, hogy tudjuk: a világháború évei alatt a németországi anarchista mozgalmak aktív részeseként akarta gyökeresen új alapokra helyezni a birodalom társadalmi berendezkedését. Vagyis nem ellenőrizhető pontosan, mi történt vele a következő bő évtizedben, és az is homályos, előtte milyen pályát járt be.

Ki volt tehát B. Traven, akinek regényeit egész Európa falta az első világháborút követő zavaros, vészterhes időszakban, és aki olyannyira érzékenyen tapintott rá a korszak számos társadalmi problémájára fordulatos regényeiben? Egységesen elfogadott elmélet továbbra sem létezik. A legvalószínűbb az, hogy Ret Marut, aki az első világháború utáni európai tanácsköztársaságok korának vérzivataros hónapjai után és miatt menekült Amerikába. Ezzel azonban elég keveset mondtunk, ugyanis a mértékadó szakértők szerint eleve a Ret Marut is álnév volt. Amely bizonyos kutatások szerint egy San Francisco-i születésű személyt takart. Vagy egy bizonyos Otto Feigét, aki 1882-ben született Németországban, és a hadseregben szolgált, ám 1905 környékén nyomtalanul eltűnt. Vagy II. Vilmos törvénytelen fiát, aki mellőzése miatt érzett sértettségében akarta ifjúkora óta megdönteni a fennálló társadalmi és politikai rendet. Vagy valaki egészen mást.