Felemelő zuhanás

Hősünket Andrés-Jacques Garnerinnek hívták. Tanulmányait elsősorban a fizikának szentelte, majd az 1790-es évek elejétől már a hadsereget szolgálta tudásával. Természetesen magasba emelkedő ballonokkal foglalkozott, ám ennek katonai hasznánál már akkor jobban foglalkoztatta, hogyan lehetne egy embert a lehető legrövidebb úton lejuttatni az égből a földre, a nélkül, hogy ripityára törné magát, vagy életét vesztené. Kísérleteit sajnos nem úgy folytatta, ahogyan eltervezte, ugyanis fogságba esett, és éveken keresztül (csak hogy magyar vonatkozása is legyen történetünknek) Buda várában raboskodott. Itt sem hagyta azonban nyugodni a lehetőség, amit ezúttal a szökés gondolata szolgáltatott. A legenda szerint pokrócokból tákolt össze valamiféle ejtőernyőt, azzal akart elegánsan ellibegni rabsága helyszínéről. A filmre kívánkozó tettre végül nem került sor. Egyes beszámolók szerint a szökés tervezett éjszakáján a fogolytársa teljesen megtébolyodott, s az üvöltözésre odasiető őrök buktatták le a vakmerő franciát. Más források sokkal prózaibb okot említenek: e szerint Garnerin egy szimpla fogolycsere útján szabadult, s tért vissza Franciaországba. Akárhogyan is történt, a kísérletezést nem hagyta abba, s 1797. október 22-én egy párizsi parkból felszállt egy hőlégballon, amely alatt egy eleve nyitott ejtőernyőhöz erősített kosárban ott kuporgott Garnerin is.

A francia több mint hatszáz méteres magasságig emelkedett, majd elvágta a kosarát a ballonhoz rögzítő köteleket, és megkezdődött történelmi útja. Nem sokan hitték volna, hogy életben ér földet. Soha senki nem „ugrott" még ilyen magasságból, pláne nem merevítés nélküli ejtőernyővel. A mintegy hét méter átmérőjű szerkezet közepén még nem volt lyuk, ami a levegő egy részét elvezette volna, így az ernyő – és alatta a kosár – annyira imbolygott és libegett, hogy a korabeli beszámolók szerint a nézők zöme sikítozni kezdett, többen pedig el is ájultak. Garnerin mégis földet ért, bár azt inkább kisebb becsapódásnak nevezhetnénk, a kosara ripityára tört, de egyetlen sérülés nélkül megúszta élete legnagyobb kalandját.

Garnerin óriási hírnévre tett szert, s mutatványa után tovább tökéletesítette ernyőjét. Az 1800-as évek elején már kétezer méteres magasságból ereszkedett alá. Példáját hamarosan lánya is követte, aki így az első női ejtőernyősként vonult be a történelembe. A sors fintora, hogy Garnerin csak átvitt értelemben áldozta életét legnagyobb művéért: nem ugrás során halt meg, hanem egy teszternyő előkészítésekor, amikor egy rázuhanó gerenda sebezte meg végzetesen 1823-ban.
Életműve utat nyitott a feltalálók előtt, hogy szerkezete alapján tökéletesítsék az ejtőernyőt. Miután az ernyőt csak kinyitott állapotban lehetett szállítani, esélye sem volt komolyabb és tömeges felhasználására gondolni. Erre egészen 1911-ig kellett várni, amikor Gleb Jevgenyevics Kotyelnyikov feltalálta az összehajtogatható, a pilóta testére erősített, kioldható ejtőernyőt.