G.I. Joe alkalmassági vizsgája

Mielőtt az Egyesült Államok csatlakozott volna a háborús erőfeszítésekhez, hadserege sokáig igencsak elmaradottnak számított az európai erőkhöz képest. A klasszikus lovasságot éppen csak leváltották kezdetleges harckocsikra, a légierő pedig leginkább még mindig a „nagy háborús" múltjára támaszkodott. De nemcsak felszereltség terén állt gyengén a hadsereg. A GI-okkal (General Issue – „alapkiadás", a gyalogosok gúnyneve) szemben támasztott fizikai elvárások is már-már ősinek hatottak a harmincas-negyvenes években.

Érdemi változás csupán 1942-ben történt, amikor a kiképzők végignéztek a frissen toborzott, önkéntes és bevonultatott emberek végeláthatatlan során, és szembesültek fizikai állapotukkal. Hogy az alkalmas katonajelölteket könnyen kiválogathassák, felállították az alkalmassági alapkiképzést. Ez nem állt másból, mint gimnasztikából és a legalapvetőbb edzésmodulokból. Így a jelentkezőknek helyből 300 yardot (egy yard = 0,9 méter) kellett lefutniuk, majd fekvőtámaszokat, felüléseket, húzódzkodásokat és guggolásokat kellett teljesíteniük. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a második világháborúra készülő újoncok hozták létre a ma virágkorát élő crossfit-edzést.

Ha a jelentkezők átjutottak a fizikai megmérettetésen, majd pedig az orvosi és pszichikai ellenőrzéseken is, megfáradva elkezdhették az alapkiképzést. A lövészeteken és a különböző taktikai felkészítéseken túl a hadvezetés – ma azt mondanánk, aránytalanul – nagy hangsúlyt fektetett a fizikai állóképesség növelésére. Húzódzkodáskor a kiképzők árgus szemekkel figyelték, hogy a gyakorlatot végrehajtó egészen az álla alá be tudja tenni a rudat, amin felhúzta magát, majd pedig karjait teljesen kiegyenesítve visszaereszkedjen. Ha lábával kalimpált, oldalirányba kilengett, azt csalásnak minősítették, és újrakezdették a katonával a teljes sorozatot.

Guggoláskor leginkább azt figyelték, hogy teljesen kiegyenesedik-e a végrehajtó és kezét mindvégig a tarkóján tartja-e. Ha egyszer is elrugaszkodott a földtől, csalásnak minősítették, mondván, így akar lendületet szerezni a következő guggoláshoz. Fekvőtámaszozáskor a mellkasnak érintenie kellett a földet, a karoknak a testhez szorosan közel, azzal párhuzamosan kellett mozogniuk. Itt is csalásnak számított, ha a katona nem egyenesítette ki karját felemelkedéskor, vagy ha ezzel egy időben elrugaszkodott a földtől. Felülésnél a kezeket a tarkón kellett „pihentetni", a könyökkel pedig felváltva hol a jobb térdet, hol a balt érinteni. Ó, és természetesen a lábakat kinyújtva tartva, nem felhúzva a térdeket. Ha nem érte el a térdét, vagy elengedte a tarkóját, a katona csalt.

Ha a katona eddig kibírta szusszal, rögtön állhatott sorba a 300 yardos futáshoz, amit váltófutásszerűen, egy berendezett pályán pontok között, oda-vissza kellett teljesíteni. Ha nem érintette a kellő pontokat, akkor – mint már önök is jól tudják – a katona csalt.

E gyakorlatok végeztével az ifjú GI Joe-k jó esetben átöltözhettek, és kezdhették a rendes kiképzési feladatokat, amiket este egy a felsoroltakhoz hasonló levezető edzés követett, amolyan napzárásként.