Harc a szigetekért
Szöveg: Révész Béla | 2017. április 2. 9:32Harmincöt évvel ezelőtt, 1982. április 2-án tört ki az a háború, amely 74 napig tartott Argentína és Nagy-Britannia között. A Falkland-szigetekért vívott harc politikai következményei szempontjából legalább olyan fontos volt, mint maga a konfliktus.
A Falkland-szigetcsoport (amely az argentin partoktól mintegy félezer kilométerre terül el) furcsa birtoklási története a 17. században kezdődött. A holland felfedezők után a brit gyarmatosítók szálltak partra, és a birodalom részének nyilvánították a két nagyobb és több száz aprócska szigetből álló területet. Az amerikai függetlenségi háború kitörése után azonban az angolok fegyveres és pénzügyi erejére máshol volt szükség, így kiürítették a területet, amelyet rögtön megkaparintott az argentin állam elődje, a spanyol fennhatóság alatt működő Rio de la Plata-i Alkirályság. A britek azonban nagyon is tisztában voltak a szigetek hadihajók szempontjából kiemelt elhelyezkedésével, így 1833-ban visszatértek, és újra elfoglalták a területet, hogy kiépítsék stratégiai támaszpontjukat. Mintha a jövőbe láttak volna. A Falkland-terület mindkét világháborúban hajócsaták helyszíne lett, ám az időközben függetlenné vált Argentína soha nem ismerte el az angol fennhatóságot, s a második világégés után elég határozottan meg is fogalmazta igényét a szigetekre. Mindhiába. Az angolok jogait egy győztes háború főszereplőiként senki nem kérdőjelezte meg, ráadásul egy népszavazáson a helyi lakosok elsöprő többsége tette le voksát a brit fennhatóság mellett.
Argentína nem mondott le a szigetek megszerzéséről. 1976-ban Leopoldo Galtieri és Roberto Viola szerezte meg a hatalmat az országban, s épített ki katonai diktatúrát. Uralmuk megszilárdításának egyik alappillére a Falkland-szigetek visszaszerzésének ígérete volt. A cselekvésre 1982-ben látták elérkezettnek az időt. Április 2-án megtámadták és el is foglalták a Falkland-szigeteket. Margaret Thatcher kormánya nem kis döbbenettel szemlélte az eseményeket, de azonnal válaszolt az agresszióra. Április 5-én egy összhaderőnemi harccsoport indult 30 hadihajóval a térségbe, hogy visszafoglalja a koronának a területet.
A háború alapvetően a levegőben és a tengeren zajlott, s bár a technikai fölény az angolok javára billentette a mérleget, az argentin haderő jócskán okozott meglepetést a brit katonáknak. A véres összecsapások után, amelyek érzékeny technikai és emberi veszteségeket okoztak mindkét félnek, a brit szárazföldi alakulatok végül május 21-én szálltak partra. A harcok 74 napon át tartottak, ezalatt 649 argentin és 255 brit katona vesztette életét. A civil áldozatok száma „mindössze" három volt. 1982. június 14-én Argentína végül feladta a bukásra ítélt küzdelmet és kapitulált. Hat nappal később a brit kormány hivatalosan is befejezettnek nyilvánította a háborút.
A háború következményei talán még fontosabbak voltak, mint maga a konfliktus. Ideológiája mindkét országban a patriotizmus nevében gyakorolt óriási hatást a közvéleményre. Argentínában a vereség egyenesen a kormányzó junta bukását eredményezte, az Egyesült Királyságban azonban egy gödörben lévő párt feltámadását hozta a győzelem: a konzervatívok és Thatcher csökkenő népszerűségüket feledtetve könnyedén megnyerték a következő választást. A felek egészen 1989-ig nem tárgyaltak egymással, ám a nemzetközi kapcsolatok helyreállítása mit sem változtatott az országok Falkland-szigetekkel kapcsolatos álláspontján: mindkettő a mai napig saját területeként tartja számon a szigeteket.
