Háromszázhuszonegyen vesztek a hullámsírba

A Falkland-szigetek első telepét 1764-ben a franciák hozták létre, tőlük kapták meg a spanyolok, és a britek is megalapították saját településüket, ám az amerikai függetlenségi háború idején távoztak a szigetekről. Később a függetlenségüket kikiáltó argentinok tartottak igényt az általuk Malvinnak keresztelt szigetekre, ahol gyorsan létrehozták saját telepüket is. Közben a britek is visszatértek, és újrakolonizálták a területet. Innen datálható a konfliktus a két ország között.

Argentína azt állította, hogy még Spanyolországtól örökölte a partjaitól négyszázhatvan kilométerre található szigetek feletti jogot, a britek viszont arra hivatkoznak, hogy a szigetek háromezer lakója nagyrészt brit, és nem is akar elszakadni Nagy-Britanniától.

Az 1982-es háborúnak belpolitikai okai is voltak mindkét oldalon. A dél-amerikai országban kormányzó katonai junta súlyos válságban volt, így a katonai vezetőknek kapóra jött a Falkland-szigetek megszállására és az argentin nacionalizmus feltüzelésére. Jól jött a fegyveres konfliktus Margaret Thatcher kormányának is, mivel Angliában szintén gazdasági válság és társadalmi elégedetlenség ütötte fel a fejét.

A casus bellit Argentína szolgáltatta, miután 1982. április 2-án lerohanta és megszállta a Falkland-szigeteket, hamar legyűrve a századnyi brit tengerészgyalogosból álló helyőrség ellenállását. A britek válaszul útnak indították a HMS Conqueror atom-tengeralattjárót, majd néhány nappal később a fő csapásmérő erőt jelentő flottát.

A háború rosszul kezdődött Anglia számára. A türelmetlen vezetők nem akarták megvárni, míg a flotta megérkezik, a támogatásuk nélkül viszont meghiúsult a kommandósok akciója, akiknek a Georgia-sziget visszafoglalása lett volna a feladatuk április 21-én.
Május másodikán azonban fordult a kocka, hosszas tengeri út után megérkezett a HMS Conqueror, amely még aznap páratlan haditettet hajtott végre azzal, hogy elsüllyesztette az argentin flotta Belgrano nevű cirkálóját. A tengeralattjáróról útjára indított két torpedó azonnal az óceánfenékre küldte a hajót, fedélzetén összesen háromszázhuszonegy fővel, akik mind a hullámsírba vesztek.

A világ nagy része felháborodva fogadta a hírt. Legfőképpen Argentína, ahol a történteket egy védtelen hajó elleni háborús bűntettnek állították be, de az eset Nagy-Britanniában is nagy vihart kavart.

A csapást ellencsapás követte. A cirkáló elsüllyesztésére az erőfölényben lévő argentin légierő gépei adtak választ. A Super Etendard gépekről indított AM−39 Exocet levegő-víz rakétákkal helyrehozhatatlan károkat okoztak a flotta büszkeségének számító HMS Sheffield rombolóban május 4-én, ezért a brit haditengerészet végül hat nappal később elsüllyesztette a teljesen kiégett hajótestet. Az incidens során huszonkét matróz vesztette életét.

A britek hajóit a következő hetekben is hatékonyan tudta támadni az argentin légierő. A tenger fenekére küldték a HMS Atlantic Conveyor szállítóhajót, sőt, egyes szakértők szerint – bár ezt a flottájukra büszke angolok nem ismerik el – megrongálták a HMS Invincible repülőgép-hordozót is.

A britek végül hosszas haditengerészeti előkészítés után, május 21-én szálltak partra a Falkland-szigeteken, a San Carlos-öbölben, háromezer emberrel. Bár a tervezettnél lassabban haladtak előre, sikerült megnyerniük a háború legfontosabb szárazföldi csatáját május 28−29-én Goose Greennél, ahol tizenhét brit és ötven argentin katona vesztette életét, s több mint ezer argentin katona esett fogságba. Június 14-én, látva a helyzet kilátástalanságát, Mario Menendez tábornok megadta magát, közel tízezer argentin katona pedig letette a fegyvert.

A vereség hatására Argentínában megbukott a Leopoldo Galtieri tábornok által vezetett katonai junta; a tábornokot később felelősségre vonták a háború alatt tanúsított hozzá nem értés vádjával, ami miatt börtönbe is zárták egy időre.

A háború legnagyobb győztese kétségkívül Margaret Thatcher volt, aki növelte népszerűségét és politikai tőkét tudott kovácsolni a háborús győzelemből. Az általa vezetett konzervatív párt a
háború előtt elképzelhetetlennek tartott, hatalmas győzelmet aratott az 1983-as választásokon.

Argentína azóta is időről időre előhozakodik a szigetek hovatartozásának kérdésével, imperialista megszállóknak titulálva a briteket. Háborút azonban már nem kockáztatnak meg, diplomáciai manőverekkel pedig nem jutnak egyről a kettőre, így rendszerint napirendre térnek az ügy felett.