Hetvenezernél is többen haltak meg a XX. század egyik első háborújában

Két nagyhatalom egymással szemben

A háború előzményei között szokták említeni, hogy a XIX. század végére a kelet-ázsiai térséghez legközelebb eső nagyhatalom, Oroszország beszállt a nyugati nagyhatalmak „gyarmati vetélkedőjébe", és megvetette a lábát a Mongóliától keletre fekvő területeken. Bár az oroszok kezdetben a Balkán felé próbáltak terjeszkedni – hogy betöltsék a „haldokló" Török Birodalom helyén keletkező vákuumot –, különféle belpolitikai okok miatt nem tudták megvalósítani céljukat, így a Távol-Kelet felé fordultak.

A térségre azonban már „kivetette hálóját" egy másik nagyhatalom, Japán is.

A korábbi feudális császárság a XIX. század közepére elindult a Nyugathoz való felzárkózás útján. Megkezdődött az ország és a társadalom modernizációja, japán fiatalok ezrei kezdtek külföldi tanulmányokba, hogy a legmodernebb technikai ismereteket elsajátíthassák és hasznosíthassák a rohamtempóban fejlesztett ipar különféle ágazataiban. Az ország gyakorlatilag három évtized alatt behozta a több évszázados lemaradását, és nagyhatalomként lépett a világpolitikai színpadra, ahol Ázsia meghódítását tűzte ki célul önmaga elé. Ez utóbbinak az volt az oka, hogy a gyors ütemű fejlesztés miatt az ország nyersanyagkészlete kezdett kimerülni, így elkerülhetetlenné vált a külföldi források felkutatása. Ez pedig egy idő után már együtt járt a gyarmatosítási törekvésekkel is.

Támadás – három órával a hadüzenet előtt

Az oroszjapán háború közvetlen előzménye azonban az volt, hogy Oroszország 1900-ban megszállta Mandzsúriát, és csapatait Japán felszólítására sem volt hajlandó visszavonni a térségből. Sőt, befolyását Koreára is ki akarta terjeszteni. A japán császári haditengerészet ekkor hadüzenet nélkül megtámadta a Port Arthurban állomásozó csendes-óceáni orosz flottát. E támadásra egészen pontosan 1904. február 8-án került sor, mégpedig három órával azelőtt, hogy Oroszország megkapta volna Japán hadüzenetét.

Már a hadüzenet, és a flotta megtámadása előtt is voltak harci cselekmények a két haderő között. Február 6-án a japánok a csemulpói kikötőben elsüllyesztettek két kisebb orosz hadihajót, majd február 9-én, Port Arthurban torpedótámadással tettek harcképtelenné három orosz hajót. Erre a támadásra felelve Oroszország még ezen a napon hadat üzent Japánnak.

Bár az orosz−japán háború elsősorban Port Arthurnál zajlott, a japánok szárazföldi offenzívával is próbálkoztak, mégpedig sikerrel. A Liaotung-félszigeten partra szállt 2. japán hadsereg az itt állomásozó orosz egységeket Port Arthur erődítményébe szorította vissza. Az oroszok többször kíséreltek meg szárazföldi ellentámadást, ezek azonban nem jártak sikerrel.

Ostrom után kapituláció

A megerősített japán seregek 1904. júliusának végén fogtak hozzá Port Arthur ostromához. Az orosz flotta augusztus 10-én kitörést kísérelt meg az erődítményből, de nagy vereséget szenvedett. Az erődöt védő cári erők 1905. január 2-án kapituláltak.

II. Miklós cár európai flottájának bevetésével szerette volna megfordítani a háború menetét, s el akarta vágni a szárazföldi japán erőket az anyaországtól. Az orosz hajók csaknem 40 ezer kilométeres utat tettek meg, s 1905. május 27-én érkeztek a koreai szorosban lévő kettős japán szigethez, Csuzimához. Itt azonban a japán hajóhad egész napos elkeseredett harcban csaknem teljesen megsemmisítette a cári flottát, amelynek csupán néhány egysége tudott elmenekülni.

A 12 ezer orosz matrózból 3500 meghalt és 7000 megsebesült, s 38 hajó elsüllyedt vagy harcképtelenné vált. A japán veszteség ezzel szemben 700 halott, mindössze három elsüllyedt és hat megrongálódott hajó volt.

Ez a vereség eldöntötte a háború sorsát is.

A két szemben álló fél közötti tárgyalások – az Amerikai Egyesült Államok közvetítésével – Portsmouthban kezdődtek meg, a békeszerződést 1905. szeptember 5-én írták alá. E szerződés értelmében Oroszország kivonult Mandzsúriából, lemondott Szahalin déli részéről és Port Arthurról, Korea pedig japán befolyás alá került.

A másfél évig tartó harcokban az oroszok több mint 25 ezer halottat vesztettek, s 146 ezer katonájuk sebesült meg. A japán hadsereg katonái közül 47 ezernél is több esett el, a sebesültek száma pedig meghaladta a 173 ezret.