Hogy érzed magad, Joe?
Szöveg: Péter Snoj | 2016. október 9. 15:50Hanoi Hannah, eredeti nevén Trinh Thi Ngo a Vietkong egyik legerősebb fegyverének számított a vietnami háború idején. A sokszor csak selyemhangú gyilkosnak becézett rádiós felelt ugyanis az amerikai katonák moráljáért. Jobban mondva annak teljes elpusztításáért.
A propagandaháború és a morál ellen indított lélektani hadjáratok már a második világháború idején is jól ismert eszközök voltak. Gondoljunk csak a híres-hírhedt Tokió rózsájára (Tokyo Rose), aki számos amerikai tengerészgyalogosban keltett honvágyat, miközben éppen valamely szigeten harcolt a feladást elvből elvető japán katonákkal.
Mondhatni, az ő örökségét vitte tovább és fejlesztette tökélyre Hanoi Hannah. Már a vietnami konfliktus korai időszakában is hallható volt kedves, olykor kislányosnak ható hangja, amivel bárkiben képes volt gyengéd érzelmeket kiváltani, még a legkegyetlenebb körülmények között, a túlélésért küzdve is.
„Hogy érzed magad, Joe?" – kezdte rádiós bejelentkezéseit. Ezután általában ismertette az amerikai katonákkal a háború éppen aktuális helyzetét, természetesen rendszerint az észak-vietnami győzelmekről szólva. Igencsak képszerű tudósításaiból sosem maradhatott ki a jó szándékú figyelmeztetés, miszerint az amerikai kormány őket tudatos tudatlanságban tartja és csak kihasználja. Majd két-három igazi amerikai, siratós, honvágykeltő nóta után nem átallott feltételezésekbe is bocsátkozni, amelyek során egész pontos elképzelései voltak arról, hogy Joe barátnőjét éppen ki fűzi sikeresen odahaza, míg ő itt harcol a semmiért.
Az amerikai katonák rendszerint kinevették, olykor pedig a rádiót elpusztítva (laposra taposva) adtak hangot ingerültségüknek. Ám azon ők is megdöbbentek, és a félelem járta át testüket, amikor Hanoi Hannah egészen pontos adatokat közölt a legutóbbi csaták áldozatairól, név szerint felsorolva a halottakat. Azt is jól tudta, hogy mikor mely egység hol állomásozik. Ezt gyakorta úgy használta fel, hogy a soron következő dallamot mindig az éppen támadásra készülő alakulat katonáinak szánta, hozzáfűzve, hogy reméli, gyors és könnyű halál vár rájuk a kudarc napján.
Egy 2008-as interjúban Trinh Thi Ngo azt mondta: „az én feladatom, jobban mondva az üzeneteim lényege az volt, hogy ráébresszem az amerikai katonát arra, hogy egy igazságtalan háborúban szenved és hal meg értelmetlenül."
A háború után többször is megpróbálták az újonnan szerveződő kommunista médiába beszervezni, de Ngo mindannyiszor elutasította. Mint mondta, ő is békére vágyott. Idén szeptember 30-án, otthonában, Ho Si Minh-városban érte a halál 87 éves korában.
Egy rádióközvetítése:
