Homokba zárt múlt

Az elmúlt közel két évben a helyszín a hadtörténészek Mekkájává vált. A repülőgépet a „homokkoporsó" az elmúlt hét évtizedben konzerválta, így se rozsda, se egyéb károsodás nem található rajta. Állapotában tökéletesen megőrizte azt a pillanatot, amikor pilótája kényszerleszállást hajtott vele végre – vagyis ahogy repülős szaknyelven mondják, futóműveit nem használva hasraszállt.

A pilótafülkében majdnem minden műszer a helyén van, egyes szakértők úgy vélik, hogy a golyó ütötte lyukak és a becsapódás okozta sérülések ellenére a gép „szinte repülhető állapotban" volt, mikor rátaláltak. Az eredeti festésnek és a tökéletesen olvasható gyártási számoknak köszönhetően rövid időn belül sikerül azonosítani. 

Az amerikaiak gyártotta P–40-es vadászgépet a britek Kittyhawk néven rendszeresítették. Az európai és a csendes-óceáni hadszíntereken, valamint Afrikában egyaránt használták őket. A sivatagban megtalált gép megvizsgálásakor kiderült, hogy a brit légierő 260. századához tartozott. Az egységet első világháborús szolgálata után 1940-en újra aktiválták és napi szinten vetették be az akkor rendszeresített Hurricane vadászgépeket az angliai csata során. Miután a szövetségesek megindították az Észak-Afrika visszafoglalását megcélzó Fáklya hadműveletet, a század is áttelepült a kontinensre – ekkor azonban már P–40-ek alkották ütőerejét. A szicíliai partraszállást követően az egység tovább folytatta szolgálatát az európai fronton, egy újabb átfegyverzést követően ekkor már P–51-es Mustangokkal repülhettek az alakulat pilótái.

A sivatagban kényszerleszállt Kittyhawk – hiszen sérülései nem becsapódásra, hanem hosszas hason siklásra utalnak – utolsó útjának részletei mára már ismertek. A század nyilvántartásából kiderült, hogy a gép egy korábbi bevetés alkalmával találatokat kapott, így elrendelték a javítását. Ám a bázison nem üzemelt szerelőállomás, ezért át kellett reptetni egy nagyobb egyiptomi légi bázisra. A feladattal Dennis Copping repülő őrmestert bízták meg. A 24 éves brit pilóta 1942. június 28-án szállt fel, de a célállomásra soha nem érkezett meg. A frontvonal közelsége miatt rádiócsendre kötelezték a pilótákat, így, ha Copping jelenteni is akarta a kényszerleszállást, a kikapcsolt műszert már nem volt ideje üzembe helyezni.

Egyértelmű jelek utalnak arra, hogy Copping őrmester sérülés nélkül élte túl a leszállást. A legközelebbi lakott területtől legalább 300 kilométerre kényszerleszállt gép környezetének vizsgálata során megállapították, hogy a pilóta kiszállt a kabinból – amelynek üvegei is épek maradtak – és ejtőernyőjéből fedezéket épített magának. A kilátástalan helyzetben a túlélésért harcoló Copping kiszerelte gépe rádióját és a selyemkupola árnyékában próbálkozott működésre bírni.

Mivel a kutatók a gép körül nem találtak emberi maradványokat, úgy vélték, hogy a pilóta végső elkeseredésében megpróbálta legyőzni a sivatagot és nekivágott a homoktengernek. Sokáig nem bíztak benne, hogy előkerülhetnek csontjai, ám néhány hónappal később, a géptől mindössze öt kilométerre, tucatnyi emberi csontot, valamint egy 1939-es dátumozású fémgombot és egy vélhetően ejtőernyőből származó selyemdarabot találtak. Az orvosoknak a csontokból nem sikerült DNS-mintát venniük, a jelek azonban arra utalnak, hogy Copping maradványaira bukkantak rá.

A gép további sorsa bizonytalan, még most is ott pihen, ahol 70 évvel ezelőtt földet ért, és ahol két esztendeje megtalálták. A brit kormány komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy hazaszállíthassák a roncs minden darabját, de mindeddig az egyiptomi hatóságok nem adták meg a szükséges engedélyeket.