Kényszerhódítás
Szöveg: Snoj Péter | 2016. február 7. 10:38Kényszerleszállásnak indult, egy sziget felszabadítása lett a vége – nagy vonalakban így írható le Sydney Cohen őrmester 1943 júniusának egyik drámain induló, ám üdvrivalgással végződő napja. De mi is történt pontosan?
A felhők alatt megpillantva egy kis szárazföldet Cohen azonnali elhatározásra jutott: megragadja a lehetőséget és leteszi gépét, megmentve ezzel saját és társai életét. Az aprócska szigeten könnyű volt sík terepet találnia, így hamar földet értek.
Idejük sem jutott a tájékozódásra, máris olasz katonák siettek a gép felé. Cohen és pilótatársai eleinte elgondolkodtak az ellenálláson, majd jobb belátásra térve, magasra emelték a kezüket. Ám legnagyobb meglepetésükre a még füstölgő bombatölcsérek között előre törő katonák nem fegyvert forgattak a tenyerükben, hanem egy-egy fehér zsebkendőt.
Cohen sem a látványt, sem a fogadóbizottság számára érthetetlen olasz hadováját nem értette. Ám idővel mégis rájött arra, hogy Lampedusa-ra, Olaszország egy kicsiny szigetére tévedtek, amelyet az utóbbi időszakban igen erős bombázások értek. Éppen ezért, tartva a további támadásoktól, a szigeten állomásozó olasz erők parancsnoka azzal a szándékkal küldte ki két emberét, hogy hivatalosan is megadják magukat az érkező megszálló erőknek.
A három hajózó őszinte meglepődéssel, de örömmel vette fel a „diadalmas hős" szerepét, hiszen akár akarták, akár nem – mégiscsak elfoglaltak egy egész szigetet… A diskurzus alatt az olaszok félelme is beigazolódni látszott: mély morajlással több gép közeledett a sziget felé, a szövetségesek újra bombázni készültek. Így a megszállók és az olaszok együtt futottak az óvóhelyekre.
A légitámadás után a három pilótát a laktanya parancsnokához vezették. A madártollas tiroli sapkás, bőrkabátos tiszt sietve egy papírt nyújtott át nekik, majd tört angolsággal elmagyarázta, hogy ez a helyi olasz erők hivatalos kapitulációja. Arra kérte őket, hogy a dokumentummal minél előbb szálljanak fel és juttassák el azt a legfelsőbb parancsnoksághoz.
Nehézkesen, de Cohennek sikerült elmagyaráznia, hogy a nagyszerű tervnek mindössze az az apró akadálya, hogy egy decinyi üzemanyaguk sem maradt. Az olasz tiszt, amint megértette a probléma forrását, azonnal szalajtotta két emberét, akik rövidesen egy gumicsővel és néhány marmonkannával tértek vissza. Miután a gépet megtankolták, az olaszok segítettek beindítani a Swordfish motorját, aminek hála Cohenék és a rendkívül értékes dokumentum percekkel később már a levegőben voltak.
Nem felejtették ígéretük.
Miután már tudták, hogy hol vannak, Tunézia felé vették az irányt. Egy amerikai légi bázison tették le a gépet, ahol átadták a gyűrött papírost a helyi parancsnoknak, kiemelve, hogy az első megadást Cohen őrmester fogadta. Élete végéig kísérte ekkor szerzett beceneve: Lampedusa királya.