Szabadsághős vagy hazaáruló volt a humanista lord?

Roger Casement 1864-ben látta meg a napvilágot írországi protestáns család gyermekeként: eleinte közhivatalnoki álmokat dédelgetett, de sorsa másképp alakult, és egy hajózási társaság alkalmazottjaként Afrikába került. A vasúthálózat megtervezésében és kiépítésében segédkezett a fekete kontinensen, és már a kezdetektől fogva kivívta kortársainak értetlenségét, illetve sokszor elítélését is, miután nyíltan felemelte szavát az őslakosokkal szembeni durva bánásmóddal szemben. Jelentései híressé tették Londonban, és később több afrikai gyarmaton is tevékenykedett a korona megbízásából. 1900-tól a belga uralkodó magángyarmatának tekintett Kongóban kapott feladatot: új brit konzulátust kellett létrehoznia Kinshasában. Tevékenysége alapvető volt a II. Lipót által igazgatott területen végrehajtott kegyetlenkedések leleplezésében, és olyan sikeresnek bizonyult, hogy hasonló bűnök felderítésével Dél-Amerikában is megbízták. Miután itt is több visszaélésre derített fényt, 1911-ben lovaggá ütötték. Casement egészségi állapota azonban ekkorra megrendült a trópusokon töltött évek következtében, így 1913-ban hazatért – és az ír függetlenségi ügy híve, illetve szószólója lett.

Casement nagyjából a háború kitörésekor veszítette el a londoni udvar kegyeit, ugyanis ahelyett, hogy hadba vonult volna a németek ellen, inkább az Egyesült Államokban igyekezett fegyvert szerezni az ír függetlenségi mozgalom számára, és természetes szövetségest látott a németekben is az ügy érdekében. Döntésében ugyanakkor az is szerepet játszott, hogy azok után, amit Afrikában tapasztalt tőlük az őslakosok elleni kegyetlenkedésekben, sosem állt volna a belgák szövetségébe London oldalán. (A mai napig nem köztudott, de II. Lipót mértékadó szakemberek szerint is a világtörténelem egyik legvéreskezűbb mészárosa volt, egyes becslések alapján akár 30 millió ember erőszakos halála is kötődhet kongói rémuralmához – és a legenyhébb tippek is minimum ennek a tizedéről szólnak.) A németek elfogadták a feléjük nyújtott kezet, ám épp lovagsága és háttere miatt nem bíztak Casementben, majd miután egyeztetési problémák miatt nem sikerült időben Írországba szállítania egy német fegyverszállítmányt, a brit hatóságok lefogták. Az egykori hős innentől megvetés tárgya lett: elfogatása és pere a korabeli lapok címoldalára került, és óriási viták folytak arról, miként is kellene értékelni tetteit.

Casement végül persze nem menekülhetett: ügyét részben kétes eredetű, magánéleti vonatkozásokat – homoszexuális hajlamait – is előcitáló dokumentumokkal, állítólagos naplójával is gyengítették, és 1916 augusztusában felakasztották. Hamvai csupán 1965-ben térhettek haza Írországba: hazai megítélését jól jellemzi, hogy a gyászbeszédet a hajlott korú, megrokkant egészségi állapotú Eamon De Valera államfő mondta a szertartáson, aki orvosai leghatározottabb utasításai ellenére is levette kalapját a nemzeti hősként tisztelt lord előtt a zord időben.