Szavát adta és visszatért a hadifogságba
Szöveg: honvedelem.hu / mult-kor.hu | 2013. szeptember 8. 22:29Egy angol foglyot szabadon engedett II. Vilmos német császár 1916-ban, hogy meglátogathassa beteg, haldokló anyját, de szavát kellett adnia, hogy visszatér. Így is történt: a katona egy hét elteltével újra Németországban volt és két évig a táborban élt.
A hihetetlen történetre Richard van Emden Meeting the Enemy: The Human Face of the Great War (Találkozás az ellenséggel: a nagy háború emberi arca) című könyvének kutatása közben bukkant. Campbell 1903-ban lépett be a brit hadseregbe. Az akkor huszonkilenc éves katona zászlóaljával 1914 júliusában foglalta el a pozícióját Franciaország északnyugati részén a Mons-Condé csatornánál, de egy hét múlva egy német rajtaütés során súlyosan megsérült és fogságba esett. A tisztet a kölni hadikórházban ápolták, majd a magdeburgi hadifogolytáborba szállították.
Két évvel később itt értesült arról, hogy anyja rákos. Campbell megpróbálta a lehetetlent és magának II. Vilmosnak írt, azt kérve a császártól, hogy engedje meg, hogy még utoljára láthassa anyját. Vilmos két hetet – illetve 1-1 napot a hajóval és vonattal való utazásra – engedélyezett, de a katona lelkére kötötte: adja becsületszavát mint a brit hadsereg tisztje, hogy valóban visszatér a táborba. Campbell november 7-én érkezett meg anyja halálos ágyához Gravesendbe (Kent megye), ahol egy hetet töltött, majd – ígéretének megfelelően – visszatért Németországba. Anyja három hónappal később, 1917 februárjában távozott az élők sorából.
Campbell a háború után hazatérhetett, 1925-ben szerelt le, majd a második világháború kitörésekor a Wight-szigeten teljesített szolgálatot. 1966-ban, 81 éves korában hunyt el.
