Szent ereklyénk, a Fort Knox-i megkülönböztetett tulajdon

Szöveg: M. Tóth György | 2018. március 30. 8:44

Ausztria, 1945 márciusa, nagyböjt utolsó hete. A magyar határ közelében, Mürzstegben, akárcsak idén, ezekben a napokban emlékeztek Jézus kereszthalálára és készültek feltámadásának megünneplésére. A falubeliek nem tudták, hogy nagyszerdán a hadihelyzet miatt kőszegi óvóhelyéről először épp vadászkastélyukba menekítették a magyar Szent Koronát, a hozzá tartozó drágaságokat. Szent jelképeink ezeréves története később az óceánon túl, az Egyesült Államokban folytatódott…

Az amerikai Fort Knoxban, az ott állomásozó páncélos erők, egyszersmind a pénzügyminisztérium nemesfémkészlet-raktárának életéről tudósító The Turret című katonaújság ma már nem létezik, ám az 1978. január 10-i számának egyik példánya fennmaradt, amelyben „Szigorú óvintézkedések közepette indult haza 25 év után a magyar korona az aranybunkerből" címmel olvasható egy összeállítás.

A Magyar Koronaőrök Egyesülete jóvoltából honlapunk olvasói elé tárhatunk néhány részletet, negyven évvel ezelőtt készített, dokumentumértékű fotókat államiságunk jelképeinek az óceán túlsó partján folytatódó történetéről, az őrzés körülményeiről, a hazatérés előkészületeiről. Idézzük és kommentáljuk is bizonyos Tom Aldred írását. „Szent István koronája, amely talán a magyar szuverenitás legfontosabb jelképe, múlt hét szerdán elhagyta 25 éves otthonát az USA aranyrúd-letétjében, hogy visszatérjen Budapestre. Az ereklyéket ‒ a hat fontos (2,7 kg) aranykoronát, az ékes országalmát, jogart és kardot, valamint az aranyhímzésű palástot ‒ megvizsgálta a hivatalos küldöttség (többek között dr. Kovács Károly, a washingtoni magyar nagykövetség misszióvezető-helyettese) a letéti kamrában. Ezután a várakozó helikopterekhez vitték a műtárgyakat az 543. katonai rendészszázad és a 194. páncélosdandár katonai rendészszakaszának tagjai. Az ereklyéket ugyanabban az ősi ládában szállították, amelyben az amerikai csapatoknak átadták 1945-ben."

A front 1944 őszén egyre közelebb került Budapesthez, a Buda várában őrzött koronához. Klenódiumaink – nemzeti kincseink, szent jelképeink – helyzete nem volt megnyugtató. Fennállt a veszély, hogy a Szent Korona és a koronázási jelvények hadizsákmányként kerülnek idegen kezekbe. A nyilas hatalomátvétel, majd a front nyugati irányú gyors előrehaladása csak fokozta a bizonytalanságot. Budapest–Veszprém–Kőszeg–Velem–Kőszeg–Mürzsteg–Mariazell–St. Pölten–Linz–Schörfling–Attersee–Mattsee –Augsburg–Heidelberg – a Szent Korona 1944 őszétől 1945 júliusáig tartó Canossa-járásának, menekítésének útvonala, melyen Pajtás Ernő ezredes, a Magyar Királyi Koronaőrség akkori, egyben utolsó parancsnoka, és a koronaőrség tagjai ama ősi ládában szállították, míg lehetett, őrizték-óvták szent jelképeinket.

Csupán megemlítjük: 1945. március 28-án, amikor is a kőszegi óvóhelyéről menekített Szent Korona mondhatni, átlépte a magyar határt, a koronaőrök szolgálati feladatai megszűntek. De tudnunk kell: ugyan a koronaőrség működése ekkortól (2011-ig, a Honvéd Koronaőrség megalakításáig) „szünetelt", de a Magyar Királyi Koronaőrség feloszlatását semmiféle paragrafus nem írta elő. Pajtás Ernő koronaőr ezredes nemzeti ereklyéinket 1945. július 27-ig Heidelbergig, az amerikaiak 7. hadseregének főhadiszállásáig kísérhette.

Hogy el ne feledjük: a második világégés után a németországi Grabenstadtban elhunyt Pajtás Ernőt 1993 augusztusában, hamvainak hazahozatalát követően, a köztársasági elnök posztumusz vezérőrnaggyá nevezte ki. „Noha a koronát" ‒ áll az amerikai újság összefoglalójában ‒ „évszázadokon át a nemzeti szuverenitás egyetlen törvényes kifejeződéseként tisztelték, mégis át kellett vészelnie lopást, rongálást és politikailag bizonytalan időszakokat. Az egyik legenda szerint mocsárban rejtették el egykoron." E megjegyzés történelmi alapja: 1849. augusztus 23-án a menekülő kormányfő, Szemere Bertalan a Szent Koronát és a hozzá tartozó koronázási jelvényeket Orsova mellett, a Duna mellékfolyója, a Cserna torkolata alatti iszapos földben elásatta.

„A nemzetiszocialista (Szálasi-) rezsim összeomlását, és a szövetséges erők Budapestre történő előrenyomulását követően a korona őrzésével megbízott katonatiszt (Pajtás Ernő ezredes) Ausztriába csempészte a koronát 1945-ben, állítólag azért, hogy megakadályozza annak szovjet kézbe kerülését. A tiszt eltemette a koronázási ékszereket, majd amerikai katonai tisztviselőket keresett fel, akik 1945 júliusában átvették az ereklyéket. A koronázási jelvényeket Fort Knoxba szállításuk előtt Németországban tárolták" – folytatódik ekként az amerikai újságíró negyven évvel ezelőtti összefoglalója.

Pajtás Ernő ezredes „csempészakciója" a következőképpen történt. Szálasi Ferenc nemzetvezető, miniszterelnök és helyettese, Szöllősi Jenő egy 1928-as törvénycikkre hivatkozva származtattak jogot maguknak arra, hogy a koronával és a koronázási jelvényekkel országgyűlési és koronaőr testületi jóváhagyás nélkül elhagyhassák az országot. A koronaőrök, esküjük szellemisége szerint, a nemzetvezetői kényszer ellenére is a szent ereklyék őrzésének folytatása mellett döntöttek. Végül Kőszegről, egy biztonságos óvóhelyről 1945. március 27-én, azaz a nagyhét keddjén a Hangya Szövetkezet teherautójával, platóján szent jelképeinkkel Ausztria felé jelölték meg a menekítési útirányt. Másnap hajnalban, immár nagyszerdán lépték át a magyar határt, majd titkos szállítmányukkal Semmeringen és Mürzzuschlagon át délután fél egykor értek Mürzstegbe, az egykori császári vadászkastélyba, a bevezetőnkben említett helyszínre. A rejtekhelyről nagyszombaton menekítették tovább szent jelképeinket. Húsvét vasárnapján, április elsején értek Mariazellbe, onnan tovább haladt a szállítmány Attersee-be.

Április 7-én éjjel 11 órakor jutottak el a Salzburg melletti Mattsee-be, ahol a helyzet veszélyességének fokozódása miatt a koronázási ékszerek elásása mellett döntöttek. Az őrség tagjai eme akció helyszínéül egy katonai fedezék gödrét találták legalkalmasabbnak, s április 26-ról 27-re virradó éjjel végrehajtották tervüket. Csupán a koronát, a jogart és az országalmát, azokat is bőrtokban, egy kettévágott olajoshordóban tudták elásni biztonsággal. Pajtás Ernő visszaemlékezése szerint, mivel a kard nem fért bele a tokba, a koronaládában hagyták. Attól kezdve, a látszat fenntartása érdekében az immár csak a kardot tartalmazó ládát őrizték tovább.

Külföldön élő magyarok adományaiból 1983-ban emlékművet emeltek ott, ahol a koronaőrök a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket elásták. Később két erdélyi kopjafával ékítették e történelmi emlékhelyet.

Ahogy az a Szent Korona őrzése című, dokumentumértékű könyvben áll: a Seehamban állomásozó egység katonái május 6-án a koronaőröket letartoztatták, parancsnokságukra szállították. Egy fennmaradt elismervény tanúsága szerint: „Alulírott (Paul Kubala magyar származású amerikai őrnagy) igazolom, hogy a mai napon egy ismeretlen tartalmú lezárt ládát Pajtás Ernő ezredestől átvettem." A menekítés európai, ausztriai és németországi epizódja során a koronaőrség parancsnokával előbb feltáratták a korona elásásának helyét, majd a koronázási jelvényeket 1945. július 25-én visszahelyezték a koronaládába, amelyet rövidesen átszállítottak Heidelbergbe, a 7. amerikai főparancsnokságára.

Augusztus 2-án, a hivatalos átadáskor készült egy pótolhatatlan értékű fotó a nyitott koronaládáról, s a mögötte álló Pajtás Ernőről. „A koronázási jelvényeket Fort Knoxba szállításuk előtt Németországban tárolták" – áll a The Turret összefoglalójának már idézett részében. Klenódiumainkat előbb az amerikai csapatok wiesbadeni műkincsgyűjtő központjában, majd a Deutsche Bank egyik frankfurti páncélszekrényében, később az amerikai haderő főparancsnokságán, Friedbergben, 1953-ig őrizték. Egyes kutatási eredmények szerint, ebben az évben, március elején Eisenhower elnök elrendelte az Operation Klondike elnevezésű terv kidolgozását, majd végrehajtását. A General A. W. Greely tábornok nevét viselő, egykor harci eseményekben is részt vevő hadihajó március 10-én Bremerhaven kikötőjéből futott ki a haditengerészet kikötőjéből, hogy tízegynéhány nap múlva a Szent Korona és a hozzá tartozó ékszerek Fort Knox erődjébe, az amerikai pénzügyminisztérium harckocsi-hadosztállyal is védett arany-lerakatának 31. számú raktárába kerülhessenek. Az akciót, mint azt említettük már, teljes titoktartás övezte, így ereklyéink hollétét hosszú ideig homály fedte.

A Klondike akciót rendkívüli titoktartás kísérte. Olyannyira, hogy a koronaládát belerakták egy nagyobb ládába és „sugárveszély" jeleket festettek rá. Sőt, a nyomaték kedvéért „UFO" megjegyzéssel is utaltak a láda tartalmára. „Ami azt illeti" ‒ írta Tom Aldred ‒ „sem az USA, sem Fort Knox nem tett olyan nyilatkozatot a múlt hétig, miszerint a koronázási jelvények itt lettek volna. Mindössze annyi hangzott el, hogy azokat speciális körülmények közepette őrzik egy ismeretlen helyen. Victor H. Harkinnal, a letét rangidős tisztjével, saját elmondása szerint, sosem közölték hivatalosan, hogy e műkincsek a létesítményben vannak."

Pótolhatatlan értékű ereklyéinket „megkülönböztetett jellegű tulajdonként", valóban megkülönböztetett figyelem övezte őrzésének minden pillanatában. Ennek egyik jeleként épp az Egyesült Államok aranykészletének helyet adó erőd adott otthont a magyar koronának. Mígnem Matthew Nimetz külügyminisztériumi munkatárs 1977 novemberében a Képviselőházban elmondta: „az elnök, Jimmy Carter úgy döntött, hogy az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatainak lényeges megjavítására való tekintettel visszaadjuk Szent István koronáját, amely a második világháború óta amerikai őrizetben van."

A The Turret tudósítója is említi: a korona hazaszállítását az Egyesült Államokban viták kísérték. Különösen az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után szülőföldjüket elhagyók tiltakoztak, mondván, e gesztus legitimálja a kommunista kormányt. „A Carter-kormány azzal válaszolt erre, hogy a koronát nem a politikai rendszer képviselői, hanem a magyar nép kapja vissza."

Az is az események hátteréhez tartozik, hogy az átadási-átvételi ceremónián, külön amerikai kérésre, nem vehetett részt az MSZMP első titkára, Kádár János. Az amerikai katonaújság fotóinak tanúsága szerint „Szent István koronáját James C. Clater, a nemesfémkészlet-raktár állományának tagja viszi ki abból a páncélteremből, ahol 1953 óta titokban tárolták. A műtárgyakat a raktár helikopterei szállították a Godman légibázisra. Az akciót a raktár, a külügyminisztérium, az 543. katonai rendészszázad és a 194. páncélosdandár katonai rendészszakaszának tagjai biztosították. Egyikük, a profilból látható Charles C. Crain, a raktár biztonsági őre Thompson géppisztolyával áll készenlétben."„A Szent Koronát" ‒ közli az amerikai katonaújság ‒ „a Fort Knox bázis helikopterein juttatták el az arkansasi Little Rock légibázisra, onnan pedig az amerikai légierő C-130-as repülőgépének fedélzetén jutottak el nemzeti kincseink a Washington közelében lévő Andrews légibázisra. A minél alaposabb biztosítás érdekében a repülőgépet sörétes puskával és M-16-os gépkarabéllyal felfegyverzett katonai rendészek vették körül."

Az Andrews légibázisról 1978. január 5-én szállt fel a kettes számú elnöki Boeing, hogy azután a budapesti Ferihegyi repülőtéren landoljon, fedélzetén az amerikai földrészen negyedszázadot eltöltő Szent Koronával és a koronázási jelvényekkel. Tegyük hozzá: a hazaszállítási akció fedőneve ezúttal is Klondike volt.

Negyven esztendővel ezelőtt, 1978. január 6-án a Parlamentben lezajlott az ünnepélyes átadás-átvétel, a tengeren túli küldöttség, élükön a külügyminiszterrel, Cyrus Vance-szel, hazautazott. Fazakas László, a Szent Korona őrzése című kötet szerzőhármasának egyike mondta: „A koronát és a koronázási jelvényeket a Parlamentből még aznap, 23.30-kor szállították át a Magyar Nemzeti Múzeumba, az ott kialakított koronaterembe, ahol azután érdeklődők ezrei tekintették meg."

Klenódiumaink az ezredfordulóig maradtak a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1999. december 21-én az Országgyűlés elfogadta a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvényt. Ennek értelmében a Szent Koronát a jogarral, az országalmával és a karddal együtt 2000. január 1-jén az Országház kupolacsarnokába szállították át. A koronázási palást műtárgyvédelmi feltételeknek megfelelő, speciális tárolási igénye miatt a Magyar Nemzeti Múzeumban maradt. Az Országgyűlés 2010. december 20-án megalkotta a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvény módosítását. Eszerint a Magyar Honvédség feladatai közé került a Szent Korona, valamint a koronázási jelvények fegyverhasználati joggal történő őrzése.

A Honvéd Koronaőrség 2011. május 30-án tette le esküjét. „A Magyar Koronaőrök Egyesületének létrehozásakor az volt a célunk, hogy koronaőrzők szellemisége ismét széles körben ismert és elfogadott legyen, s jöjjön létre a koronaőrség a Magyar Honvédség égisze alatt. A leendő koronaőr honvéd tisztek, tiszthelyettesek felkészítésében egyesületünk is részt vállalt, rendkívül nagy örömünkre szolgált, hogy a honvéd koronaőrök 66 év után ismét átvehették a Szent Korona őrzésének nemes feladatát" ‒ mondta Woth Imre, az egyesület elnöke.