Tigrisröptetés

A britek kérdéseinek nyomán hamar kiderült: az amerikai légierő 79. vadászbombázó-századának gépéről van szó; személyzetének tagjai Woodbridge repülőteréről látogattak a nyílt napra. Kérdés, hogyan fér meg két tigris egy katonai szövetségben, a NATO-ban? Egészen jól, hiszen a 74. század parancsnoka, Mike Haselwood őrnagy a legjobb pilótahagyományok szerint azonnal éjszakába nyúló, tréfás feladatokkal és italokkal gazdagon körített vacsorára hívta meg újdonsült amerikai barátait Horsham St Faith tiszti étkezdéjébe. A rendezvény minden szempontból zajos sikernek bizonyult, így több kisebb találkozó után 1960-ban újabb vacsora következett Coltishallban, majd pedig Woodbridge-ben. Már ezeken az idő múltával egyre kötetlenebbé váló vacsorákon is megosztották egymással tapasztalataikat, történeteiket, ötleteiket a pilóták. Az amerikai Mike Dugan hadnagynak (az amerikai légierő későbbi vezérkari főnökének) köszönhetően a Tigris-századok összejöveteleinek rendszeressé tételét is elhatározták.

A francia kapcsolat kialakítása is felmerült, nevezetesen, hogy Franciaország légierejének esetleg létező Tigris-századát meg lehetne hívni a találkozókra. A hivatalos meghívólevél azonban elakadt a francia légierő főparancsnokságán. Egy nem kimondottan atlanti irányultságú tiszt már meg is írta a válaszlevelet, amelyben tájékoztatta a briteket és az amerikaiakat, hogy köszönik, de a francia légierő egyetlen százada sem visel tigrisjelzést. Ezt a levelet véletlenül elolvasta a főhadiszállásra frissen beosztott Col Bret alezredes, az 1/12. század parancsnoka. A levél azonnal a kukában landolt, helyette az alezredes saját kezűleg írt válaszlevele jelezte: alakulata elfogadja a meghívást, ott lesz a következő találkozón. Az 1/12-esek ugyanis 1918 óta viselték a tigrisfejet mint századjelzést, a meghívás időpontjában pedig az embléma a Super Mystère B2 vadászbombázó repülőgépek vezérsíkján tündökölt. Érthető tehát a francia parancsnok magánakciója, amellyel egyben lefektette a jelenlegi, soknemzeti Tiger Meet-ek alapjait is. Az első „igazi" Tiger Meet végül az angliai Woodbridge légibázison zajlott le, 1961. július 19-én.

A NATO vezetése is támogatta a találkozó kiszélesítését, hiszen így többféle típussal lehetett harcászati repülési feladatokat végrehajtani, s a műszakiak is megismerhették a szövetségen belül repülő egyéb típusokat, azok kiszolgálását. Így a rendezvény egyre nagyobbá vált. 1962-ben a helyszín maradt, ám Woodbridge-ben már nyolc légierő képviseltette magát, összesen hét különböző géptípussal. Ezen Tiger Meet megrendezését a katonai szövetség hivatalosan is komoly erőkkel támogatta. A 137 repülési feladat között szerepelt „ellenséges" légi célok elfogása, földi célpontok támadása, útvonalrepülés kis magasságban, eltérő típusok földi kiszolgálása – egyszersmind a háborús szükségrepülőtérre történő kitelepülést szimulálva.

Samuel Anderson, az amerikai légierő tábornoka, az európai szövetséges erők légierőért felelős parancsnokhelyettese ekkor fektette le azokat az alapelveket, amelyek a Tiger Meet-eket a mai napig jellemzik: a NATO-tagállamok kapcsolatának erősítése, a légierők közötti szakmai együttműködés fejlesztése, az észak-atlanti szervezet katonai céljainak jobb megértése, illetve a szövetséges országok gondjainak megismerése.

Itt született meg egy híres mottó is, köszönhetően a Luftwaffe részvételének. A német légierő F 72. vadászrepülő-ezredének F–86 Sabre gépekkel repülő 2. „Fox" százada elegánsan oldotta meg a tigris és a róka közötti, azonnal látható különbséget. A sokak szerint sakálnak látszó rókafej köré nemes egyszerűséggel csak ennyit írtak a felvarróra: „Akár hiszed, akár nem, ez egy tigris". A kérdést ezzel egyszer és mindenkorra lezárták, egyben a befogadás hagyományát is erősítették. Bárki lehet Tigris, aki szeretne az lenni, és elfogadja a találkozók szellemiségét, hozzájárul azok sikeréhez.

A továbbiakban igyekszem néhány fontos és talán érdekes eseményt bemutatni az eltelt 53 „tigrises" esztendő kevésbé ismert korai időszakából.

1963-ban a belgiumi Kleine Brogel repülőtér várta a résztvevőket. A program kiemelkedő pontja volt a képességbemutató levegő-föld éleslövészet, ahol a napalmtartályok működésének eredményét a résztvevőkön kívül már meghívott vendégek, újságírók is láthatták. A bemutató ezután hagyományos elemévé vált a találkozóknak.

1965-ben Bronz Tigris született. A jelenleg is rendezőországról rendezőországra „szálló", mára ikonikussá lett, Bronz Tigris néven ismertté vált szobrot a rendezvénynek helyt adó németországi Bitburgban, a búcsúvacsora korai szakaszában adta át az amerikai Robert M. Lee tábornok a rendezvény főszervezőjének, Hoyt S. Vandenberg őrnagynak. Itt adták át az első olyan fényképalbumot is, amelybe a rendező ország illetékesei a találkozó (szerintük) legjobban sikerült fényképeit, grafikáit helyezték, s helyezik azóta is. (Megjegyzendő, hogy az egyre vastagabb album ismeretlen körülmények között 1985-ben eltűnt, de a 2011. évi találkozó előtt ismét előkerült.)

1966-tól véget ért a pilóták „egyeduralma", köszönhetően az amerikai légierő 53. taktikai vadászrepülő-százada által használt új típusnak. Az F–4D Phantom II-essel tudniillik immár a navigátorok, valamint a fegyverzetkezelők is teljes jogú Tigrissé válhattak. Az amerikai hajózók a találkozó tiszteletére készíttetett tigriscsíkos mellényükkel is kitűntek az új „nagy vas" mellett. Sajnos egy halálos repülőbaleset beárnyékolta a találkozót: a francia Joel Dancel százados ütközött a földnek egyéni bemutató repülésének gyakorlása során.

1969 – ismét Woodbridge: az első, teljesen tigriscsíkos mintásra festett repülőgép. Az elkövető a Királyi Kanadai Légierő volt, a 439. század egyik CF–104 Starfightere öltözött át mindenki által irigyelt köntösbe.

1971 – Upper Heyford és az eltérített brit pénzügyőrök esete. A repülőtérre elsőként érkező német szállító repülőgép rakterében 350 kilogramm mélyhűtött húsáru mellett 2500 bajor kolbász, 2500 liter (50 hordó) sör, 360 liter különleges Tigris-snapsz és 500 söröskorsó volt – állítólag. Az itt lakó, ekkor már az F–111E Aardvark változtatható szárnynyilazású támadó repülőgépet használó amerikai 79. század pilótái – hogy, hogy nem? – úgy eltérítették a derék brit vámosokat, hogy mire kiértek a beléptetendő német szállítógéphez, azon már csak a hajózószemélyzet tartózkodott.

Pilóta vezetett harckocsit 1975-ben: Leck repülőterén a német hadsereg egyik új Leopard 1A1-es harckocsija üdvözölte a Tiger Meet résztvevőit a statikus bemutató részeként. Amit azonban a Bundeswehr megjelent alegysége nem tudott: a német 521. század egyik pilótája harckocsizóként kezdte pályafutását. Ezek után „magától értetődő", hogy a 40 tonnás Leopard 1-es még az első éjjel eltűnt a helyéről, és csak hosszas keresgélés után leltek rá a század épületei között.

1977-től már forgószárnyasok is részt vettek a találkozón: a Brit Királyi Légierő 230. százada festette át Puma HC.1 szállítóhelikopterének farokrészét csíkosra. A helikopterekkel új feladatok – például harci kutató-mentő bevetések – végrehajtását is a repülések közé illeszthették a rendezők.

S érdemes megjegyezni, ezen a Tiger Meet-en mutatkozott be résztvevőként napjaink egyik meghatározó repülőgéptípusa, az F–15 Eagle. Az amerikai légierő 53. vadászrepülő-százada váltott F–15A/B változatokra, s ez az új, modern típus „vitte el a show-t". Ekkor debütált az Ezüst Tigris is, amelyet minden évben a legjobb teljesítményt nyújtó csapat vihet haza egy esztendőre.

1980-ban a ciprusi krízis (a sziget török és görög részre szakadása, 1974) óta először találkozott a görög és a török légierő, egészen pontosan a görög 335. század F–104G Starfightereinek pilótái és a megfigyelőként részt vevő török 192. század hajózói.
1983-ban debütált az F–16A Falcon, a belga légierő 31. századának színeiben.
1987-ben már 18 Tigris-század és 54 repülőgép vett részt a Portugáliában megrendezett találkozón. Montijo repülőterén is feltűnt egy új típus, a kanadai színekben megjelent CF–18A Hornet. Háromszázharmincöt repülési feladat, szuperszonikus sebesség engedélyezése, 512 sikeres légi utántöltés jellemezte a ’87-es Tiger Meet szakmai munkáját. A vasárnapi nyílt napra 150 ezer látogató érkezett, a 38 fokos hőség ellenére.

1991-ben, az angliai Fairfordban a cseh légierő MiG–29A Fulcrumjának tigriscsíkos festése már a hidegháború lezárását jelezte. A találkozón külön köszöntötték a nem sokkal korábban lezárult Sivatagi Vihar hadműveletben részt vett hajózókat és műszakiakat.

Napjainkra a NATO egyik legfontosabb légi hadgyakorlatává nőtte ki magát az a Tiger Meet, amelynek immár a kecskeméti Puma repülőszázad révén Magyarország is teljes jogú tagja.

Fotó: archív

Forrás: Magyar Honvéd 2014. augusztus