Tíz híres katonai vonatkozású összeesküvés-elmélet

Patton halála: az amcsik vagy a ruszkik

A nehéz természetű, általában tahó módjára viselkedő, de zseniális hadvezérről itt már írtunk részletesebben. Halála azért is termelt seregnyi konteót, mert sokan nem tudták elfogadni, hogy az az ember, aki lazán végigharcolta mindkét világháborút, hogyan veszíthette békeidőben, egy balesetben életét.

Patton 1945. december 9-én Hobart Gay vezérőrnagy társaságában Mannheim mellett összeütközött egy előtte haladó, kanyarodni kezdő amerikai teherautóval. Sebességük nem volt nagy, de Patton így is súlyos sérülést szerzett. A kórházban kiderült, hogy a gerincvelő sérült, s a tábornok minden kezelés ellenére december 21-én meghalt. A hivatalos verzió szerint a bal tüdőben elakadt vérrög okozta a halált.

A konteók szinte azonnal beindultak: a legkézenfekvőbb az oroszokra mutogatás volt. A sokak szerint őrjöngésig fajuló szovjetellenessége miatt Sztálin vicsorogva vette fel halállistájára. Patton valóban nem rejtette véka alá érzéseit: folyamatosan azzal bombázta a hadvezetést, hogy használják ki az alkalmat, és zúzzák szét a Vörös Hadsereget a kommunizmussal együtt. Sztálin joggal tartott attól, hogy Patton egyszer nyitott ajtón kopogtat, így inkább – a konteó szerint – meggyilkoltatta.

Ennél érdekesebb elmélet az amerikai szál. Washingtonban valóban aggodalommal figyelték Patton verbális ámokfutását, aki többek között nyíltan hangoztatta, hogy a ruszkikból csak annyi érdekli, milyen módszerrel lehet a leghatékonyabban megölni őket. A tábornok nem győzte hangsúlyozni, hogy a kifáradt hadsereget azonnal meg kell támadni.

Hazautazása előtt (amelyre soha nem került sor) ráadásul újabb ostobaságot követett el. Célozgatni kezdett arra, hogy Washingtonban sok mindent fog elmondani, amitől rengetegen betojnak majd az ijedtségtől. A konteó szerint ennyi elég is volt az amerikai vezetésnek. Az OSS (a CIA elődje) megbízott egy ügynököt, hogy balesetnek álcázva tegye el láb alól a tábornokot. Az autós baleset megrendezett volt, az ügynök pedig a helyszínen elrejtőzve egy spéci gumilövedékkel hátgerincen lőtte Pattont.
A tábornok holttestét egyébként nem szállították haza: több ezer katonájával együtt egy luxemburgi temetőben helyezték végső nyugalomra.

A HAARP : Halálcsillag és ilyesmik

Az amerikai légierő, a haditengerészet és az alaszkai Fairbanks Egyetem 1993-ban indított, majd 2007 óta teljes kapacitással dübörgő projektje szinte azonnal a konteósok össztüze alá került. Lehet, hogy azért, mert a tervbe a titokzatos nevű DARPA, a Pentagon kutatási részlege is bekapcsolódott. Maga a HAARP (High Frequency Active Auroral Research Program, azaz Magasfrekvenciás Aktív Ionoszféra-kutató Program) a kinézetével valóban úgy néz ki, mintha egy rossz sci-fi kémfilm díszlete lenne. A 180 darab, rendszerré összeálló, derékszögben felállított antennatenger célja (ki gondolná a név alapján?) az ionoszféra vizsgálata. Az antennák nagy energiájú, magas frekvenciás rádióhullámokat bocsátanak az ionoszférába, aminek hatására elektromágneses folyamatok indulnak be, újabb rádióhullámok jönnek létre, esetleg sarki fény is megjelenhet. Mindez csupán egy tudományos projektnek tűnik, de a konteó-hívők azonnal lecsapták a magas labdát. Azzal, hogy a Pentagon meglebegtette: a polgári mellett védelmi célokra is tesztelik a rendszert, elszabadult a pokol.

A legelterjedtebb konspirációs elmélet szerint az Államok hadserege a HAARP segítségével befolyásolni tudja az időjárást. A legnagyobb hurrikánok, özönvizek, de még az aszályok is az ő lelkükön száradnak. (Nyilván valamit elnéztek, amikor a Katrina hurrikánnal 2005-ben leromboltatták fél New Orleanst.) A cunamikat szintén a HAARP okozza, de ez szinte eltörpül az elmélet mellett, amely szerint a HAARP nem más, mint egy gigantikus agymanipulációs rendszer, amellyel az USA hadserege képes globális agyvezérlést működtetni. Nem rossz, ám hol van ahhoz képest, hogy a projekt valójában halálos sugarat generáló fegyver, amely az ionoszféra „visszatükröző" hatásának segítségével a bolygó bármely pontján képes elpusztítani vagy hazavágni elektromos rendszereket, sőt egész bázisokat? Már csak egy lépésre vagyunk a Star Wars Halálcsillagától, de sajnos ez már egyetemi kutatók sara lesz: a HAARP-projektből idén a hadsereg kivonul, meghagyva azt a tudósoknak, akik persze lehet, hogy nem is tudósok, hanem gyíkemberek. Vagy még rosszabb.

A Philadelphia-kísérlet: itt a hajó, hol a hajó?

A címben említett kísérletet állítólag 1943-ban hajtotta végre az USA haditengerészete. Egyik kedvenc csemegéje a konteósoknak, hatására készült el a nyolcvanas években a már általunk is bemutatott Végső visszaszámlálás című mozi.
A terv lényege az volt, hogy a radarok számára láthatatlanná tegyék a hajókat. És az amerikaiak nagyban játszottak, nem holmi álcafestékkel. Állítólagos fejlesztésük középpontjában a mesterségesen fejlesztett mágneses mező állt. Sátáni kacajú tudósaik szerint, ha egy hajó körül megfelelő nagyságú mezőt tudnak gerjeszteni, akkor az a radarok számára láthatatlanná tudja tenni a járművet. Nagy ötlet, hatalmas sztori. Az összeesküvés-elmélet szerint sikerült is, csak éppen túl jól.

A tesztet – a tengernyi kütyü és csúcstechnológiai izé beszerelése után – Philadelphia kikötőjének jól körülzárt részén végezték az Eldridge rombolóval, fedélzetén nagyjából százfőnyi legénységgel. Miután bekapcsolták a mágikus mágneses masinákat, a szemtanúk(?) szerint a hajó nemhogy a radarokról tűnt el, de az emberi szem számára is láthatatlanná vált. Mintegy negyedóráig nézhették a hajó hűlt helyét, amikor az újra megjelent. Visszatérésekor a legénység furcsa tüneteket produkált: szédülés, remegés, hányás, fejfájás. Az elmélet szerint a hadsereg sikerként könyvelte el a bemutatót, és azonnal ismétlést követelt. Néhány hónappal később hát újra sor került a mutatványra: ezúttal azonban valami más is történt az eltűnésen kívül. Az első alkalommal a megfigyelők halványan látni vélték a hajó körvonalait, most viszont semmit. Ellenben 350 kilométerre onnan, a norfolki bázis radarján hirtelen megjelent az Eldridge, hogy aztán újra eltűnjön, és ismét Philadelphiában bukkanjon fel. A legénység ezúttal rosszabbul járt, egyes beszámolók szerint annyira megviselte őket a bizarr utazás, hogy zömüket alkalmatlannak nyilvánították a további szolgálatra. A projektet végül lefújták, mert a hadsereg maga sem tudta, milyen erőket kezdett mozgatni. (Ha valami, hát ez aztán végképp nem illik az USA haderejéről kialakult képbe.) A konteósok aztán már a térgörbülettől az időutazásig mindent belekevertek a történetbe, de éppen az a nagyszerű az összeesküvés-elméletekben, hogy a legvadabb ötletek is teret kaphatnak.
A haditengerészet egyébként a mai napig kategorikusan tagadja, hogy létezett a kísérlet, ráadásul rámutattak: az Eldridge 1943 őszén az Atlanti-óceánon szolgált, így kizárt, hogy Philadelphia mellett játszott volna fantomhajósat. Persze a tagadás mindig erősíti a gyanút.

Az 51-es körzet – I Want To Believe!

Minden idők egyik legnagyobb katonai vonatkozású konteója. 1947-ben a hiedelem szerint Roswell mellett egy UFO zuhant le. (Valami valóban lezuhant, amit a hadsereg először meglehetősen ügyetlen módon meteorológiai ballonnak titulált.) Több utasa meghalt, de egy ufonauta túlélte. A roncsokat, a hullákat és a túlélőt a Nevadában lévő szigorúan titkos katonai támaszpontra szállították, amelyet a világ az 51-es körzet (Area 51) néven ismert meg, bár a hadsereg 2003-ig még a létezését sem kommentálta. A konteósok szerint ezen a bázison azóta is tanulmányozzák az idegen technológiát, amelynek segítésével az amerikaiak több találmányt is kidolgoztak. Mindemellett a biológusok is sikongattak a gyönyörtől, hiszen egy új, számunkra ismeretlen intelligenciájú faj egyedeit trancsírozhatták és tanulmányozhatták szabadon.

A titokba csak egy szűk elit csoport nyerhet bepillantást. Az M-12 néven emlegetett kiváltságos klub 12 tagja között ott van a mindenkori amerikai elnök is. A testületet a roswelli incidens után készült jelentést böngészve állítólag Truman elnök hozta létre, belátva, milyen iszonyatos titok pottyant az ölükbe az égből. A „hagyomány" szerint az M-12 (amelynek annak idején tagja volt Teller Ede és Neumann János is) főnöke az új elnök hivatalba lépésének napján tájékoztatja őt a tényről: földönkívüliek márpedig vannak, tessék csak átruccanni az 51-esbe.

Bár az információszabadságra hivatkozva az újságírók mindent megtettek, hogy valami anyagot kicsikarjanak a kormánytól, a hadsereg írásos jelentése szerint minden eddigi bizonyíték (fotók, állítólagos filmfelvételek, dokumentumok) hamisítvány. Különösen nagy vihart kavart egy boncolásról készült felvétel, amelyen lelkes amerikai tudósok hentelgetnek egy halott idegent, de utólag az terjedt el, hogy a filmet éppen a hadsereg készíttette, hogy aztán meg tudja cáfolni.
Nem tudni, mit rejtegetnek valójában az 51-es körzetben. Lehet valóságalapja annak, hogy szigorúan titkos, új fejlesztésű kísérletek folytak/folynak ott (sőt, a CIA 2013-ban elismerte, hogy a területen teszteltek felderítőeszközöket és fegyvereket), a közvélemény pedig inkább hisz az UFO-kban, mint hogy arra gyanakodjon, az atombombáknál ezerszer pusztítóbb cuccokon dolgoznak az amerikaiak. Ha ez igaz, ez a világtörténelem talán leghosszabb ideje tartó dezinformációs művelete.

A USS Liberty: baráti tűz vagy összeesküvés?

A hatnapos háború alatt történt egy tragikus és furcsa eset, amelyet a mai napig sem tudott hitelt érdemlően megmagyarázni senki, így nem csoda, hogy a konteósok egyik kedvenc katonai jellegű trambulinjává vált. 1967. június 8-án az amerikai haditengerészet és a nemzetbiztonság által közösen irányított kémhajó, a USS Liberty az egyiptomi partoktól mintegy félszáz kilométerre figyelte az izraeli és az arab rádiós kommunikációt. Délután 2 óra körül két izraeli vadászgép és egy vadászbombázó bukkant fel, és támadást indítottak a hajó ellen. Pár perccel később két izraeli hajó torpedókat lőtt ki a Libertyre. A támadás bő háromnegyed órán át tartott, ezalatt 34 amerikai katona meghalt, 165 pedig megsebesült.

Az izraeli vezérkar azonnal rájött, hogy saját szövetségesét támadta meg. Washington tőlük értesült először arról, hogy fatális hibát követtek el, és egy amerikai hajót támadtak meg. Verziójuk szerint (amely a mai napig a hivatalosan elfogadott magyarázat) tévedés történt. Az izraeli gépek összetévesztették a Libertyt egy egyiptomi hajóval, amelyről azt hitték, hogy lőszert szállít. A felvont amerikai lobogót nem látták, a füstben pedig nem tudták azonosítani a hajót. Az amerikai vizsgálóbizottság egyébként ugyanerre a következtetésre jutott, így elfogadták az izraeli bocsánatkérést.

Nem úgy az összeesküvés-elméletek hívei. Két erős verzió létezik a mai napig az ügyben. Az egyik, hogy a hajó a nemzetbiztonság és a haditengerészet közös parancsnoksága miatti marakodásnak esett áldozatul. Miután mindkettőnek más elképzelései voltak az információszerzésről, a konfliktusok állandósultak a szervezetek között. A teória szerint a nemzetbiztonságiak (bosszúból, mert tiltakozásuk ellenére küldték az egyiptomi partokhoz a hajót), egyszerűen nem szóltak az izraelieknek, hogy ott van. Ha rálőnek, hát rálőnek, legalább megmutathatják a hadseregnek, ki az úr a háznál. Azzal persze ők sem számoltak, hogy a „rálövés" egy vérfürdővel lesz egyenértékű.

Sokáig nem fogjuk még tudni a teljes igazságot, miután a Liberty anyagainak nagy részét hosszú, nagyon hosszú időre titkosították, a félresikerült akció pedig a mai napig kényes és kerülendő témának számít a két ország között.

A Highjump-művelet: a nácik a jég alatt bandáznak E.T.-vel

Az Operation Highjump különösen nagy ínyencség a konteósok körében. Ez ügyben ugyanis nincs terelő duma: a művelet a mai napig a legszigorúbb államtitok, így természetes, hogy a legvadabb összeesküvés-elméletek láttak napvilágot róla.

Helyszín az Antarktisz, amelyről tudjuk, hogy Hitler számára valamiért fontos volt. 1938-ban és 39-ben expedíciót is küldtek oda, nem tudni, hogy miért, de a területet elegánsan a sajátjuknak nyilvánították. Az árja történelem kezdeteit kereshették (értsd: Atlantisz), de ha ez igaz, akkor csak egyike volt Hitler több tucat hasonló jellegű kutatásának szerte a világon.

A világháború végén hirtelen az amerikaiakat is érdekelni kezdte a jégbe fagyott titokzatosság. 1946-ban mintegy 5000 katonával és 16 hajóval (repülőgép-hordozó is akadt) expedíciót szerveznek az Antarktiszra. A hat hónapra tervezett vizsgálódás azonban gyors véget ért: hat hét elteltével gyorsan összerámoltak és hazamentek. Máig nem tudni a pontos magyarázatot, bár az akkori főnök homályosan óriási veszélyhelyzetre célozgatott.

Több sem kellett a konteósoknak. Az egyik elmélet szerint a nácik a két expedíció során egészen élhető körülményekre bukkantak a fagyott réteg alatt. Így aztán nemcsak haditechnikát, tudományos eszközöket és élelmiszert kezdtek szállítani, de nagy tömegben árja férfiakat és nőket is, akik aztán sokasodni kezdtek. Létrejött egy antarktiszi náci állam, ahol aztán valóban kifejlesztették a csodafegyvereket. Egyes merész feltételezések szerint 1945-ben Hitler maga is csatlakozott új népéhez, megalapítva a Negyedik Birodalmat. (A berlini öngyilkosság csak kamu volt.) Az amerikai expedíció ennek nyomaira bukkant (plusz a csúcsszuper megafegyverekére), ezért jobbnak látták, ha azonnal lelépnek onnan. Rendkívül hihető teória.

A másik sem piskóta. E szerint valóban vannak ott támaszpontok és bázisok, de nem a nácik, hanem az alienek vackolták be magukat. Bizony, innen startolnak riogatni bennünket a repülő csészealjak. Aztán az amerikai expedíció belerondított az addigi nyugalomba. Így aztán kereskedelmi üzletet kötöttek az USA-val: az nem háborgatja őket, cserébe megtanítják őket néhány technikai trükkre. Ugye már érthető, hogy miért az amerikai hadiipar a legfejlettebb a világon?

A Bermuda-háromszög: kísérlet a víz alól

A nagyjából Miami–Bermuda szigete–Puerto Rico között lévő területet az Ördög háromszöge néven is ismerik. Legendája világszerte él és virágzik, hajók és repülőgépek eltűnéséről, titokzatos fényekről, furcsa „állagú" vízről szólnak a hírek. Több száz dokumentált eltűnésről tudunk, de olyan esetekről is, amikor például egy hajó előbukkan ugyan, de egy teremtett lélek sincs a fedélzetén. A leghíresebb eset az az öt torpedóbombázó, akik 1945 végén gyakorlatra indultak, de a híres területről soha nem tértek vissza. A kötelék parancsnoka utolsó rádióüzenetében a tenger furcsa színéről beszélt, a többi néma csend. (Spielberg remek mozijában, a Harmadik típusú találkozásokban ez a raj bukkan elő hirtelen a semmiből.) A segítségükre küldött gép szintén nyom nélkül tűnt el.

A jelenségre többféle tudományos magyarázat is született, a metángáztól kezdve a Golf-áramlaton át a rendhagyó légköri jelenségekig, de az összeesküvés-elméletek sokkal makacsabbul tartják magukat. Az UFO-teóriával most nem foglalkozunk, egyrészt az a legközismertebb (lásd a már említett Spielberg-filmet), másrészt katonai vonatkozású konteókról beszélünk. Márpedig a Bermuda esetében van, nem is akármilyen. Az elmélet szerint az USA védelmi ereje víz alatti kísérleti fegyverbázist létesített a helyszínen. Itt többek között az elektronikai rendszerek megsemmisítésére készült kütyüket vetettek be, de folytak kísérletek agymanipulációval és überkatonák kifejlesztésével kapcsolatban is. A teória azt is megmagyarázza, hogy ha egy arra járó hajó vagy repülőgép bármit felfedez ebből a titkok víz alatti kamrájából, a védelmi rendszert akkor sem haboznak beindítani, ha éppen amerikaiak ellen kell alkalmazni. A titok nem derülhet ki, s bár a veszteségek viszonylag nagyok, valakiknek nagyon megéri még így is. A helyszínt ráadásul direkt választották ki, gondolván, hogy egy ilyen területen kevesebb gyanúra ad okot egy-egy gép eltűnése, mint az óceán más pontjain.

Zavaros? Akkor már inkább a repülő csészealjak.

A Kurszk tragédiája: totális káosz

Annyi körülötte az összeesküvés-elmélet, hogy nem maradhat ki listánkból a 2000-ben elsüllyedt Kurszk (K-141) tengeralattjáró sem. Az akkor mindössze öt esztendeje szolgáló monstrum 118 fővel a fedélzetén egy hadgyakorlaton vett részt a Barents-tengeren. Mindmáig nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy mi okozta azt a két robbanást, amely augusztus 12-én fél 12-kor bekövetkezett, majd a tenger fenekére süllyesztette a hajót. A hivatalos verzió szerint a gyakorlaton kilőtt (hatástalanított) torpedók tüzelésekor a torpedóterem ajtaja nyitva maradt. A két torpedó hajtóanyaga a vetőcsőbe visszaszivárogva berobbanhatott a sárga- és vörösréz borítással érintkezve, a nyitva hagyott ajtó pedig utat engedett a lökéshullámnak. A második robbanás két és fél perccel később következett be, ekkor már éles torpedók robbantak be, amelyek 3-7000 kg TNT-nek megfelelő detonációt okoztak. Az elsüllyeszthetetlennek hitt hajó falán nagy rés keletkezett, a Kurszk pedig 108 méteres mélységben, a tenger fenekén állt meg. A túlélőket senki nem mentette ki. Az oroszok makacsul elutasították a norvég és brit mentőcsapatok ajánlatát, így a lent ragadtaknak esélyük sem volt. A hajót végül majdnem egy évvel később emelték ki.

A hivatalos verzió a már említett hajtóanyag-szivárgás volt, de a konteók azonnal beindultak. Az egyik ilyet maga az orosz védelmi miniszter szolgáltatta. Szergejev marsall szerint a Kurszk egy másik tengeralattjáróval ütközhetett. Ez nagy valószínűséggel egy amerikai hajó lehetett, amelyik a közelből figyelte a hadgyakorlatot, de túl közel merészkedett, ám az USA hevesen tagadta, hogy bármilyen szerepe lenne a katasztrófában. Érdekes, hogy Szergejev nem sokkal később módosította álláspontját, és egy második világháborús vízi aknát nevezett meg „gyanúsítottként", de ez akkora blődségnek tűnt már akkor is, hogy senki nem foglalkozott vele komolyan.

Egyesek szerint mégis az ütközéses sztori a hihető, s hogy miért sikálták el ilyen diszkréten az ügyet? Azért, hogy az Egyesült Államok a hallgatásért cserébe egy óriási összeget engedjen el Oroszország tartozásából. Mocskos üzletekre volt már példa a világtörténelemben, erre speciel semmi bizonyíték nincs. (Tény ugyanakkor, hogy abban az évben az USA valóban elengedett majdnem 1 milliárd dollárnyi tartozást.)

Az egyik legvadabb elmélet szerint a hajó kapitánya egyszerűen át akart szökni az amerikaiakhoz, így, hajóstól és legénységestől, ám az orosz titkosszolgálat még időben megneszelte a dolgot és kilőtték alóla a dezertálni készülő tengeralattjárót.

Arról a tébolyult ötletről már nem is szólva, amely azt taglalja, hogy a Kurszkon vérbe borult agyú szélsőséges tisztek voltak, akik az amerikai hajókat akarták élesben megtámadni, mit nekik újabb világháború. Tervük azonban lelepleződött, és a hajón kitört lövöldözés miatt következett be az első robbanás, amely generálta a másodikat.

És egy utolsó, amihez nem kell kommentár: az orosz flotta egyik legbrutálisabb hajóján csecsen terroristák rejtőztek el(!!!), összesen hárman, akik aztán akkora zűrzavart okoztak a katonáknak, hogy a kapitány inkább az önelsüllyesztés mellett döntött, nehogy a csecsenek megkaparintsák a nukleáris fegyverek feletti ellenőrzést…

A Djatlov-rejtély: horror a hegyen

Egy döbbenetes ügy a Szovjetunióból, amelyre nem is olyan régen derült fény, pedig 1959-ben történt. A szverdlovszki egyetem kilenc hallgatója (és egy 38 éves túravezető, akit furcsa módon nem is ismertek, de velük tartott) Alekszejevics Djatlov vezetésével hosszú, hetekig tartó túrára indult a hegyekbe. Egyikük rosszul lett és visszafordult az első napon, a többiek azonban jókedvűen folytatták az utat. Ahonnan senki nem ért vissza. Február 1-jén még tábort vertek a Halálhegynek nevezett helyen, hogy utána mi történt, a mai napig nem tudni.
A kutatásukra indított csoport a hadsereg segítségével végül 26-án találta meg az utolsó táborhelyet és a hullákat. Azaz csak ötöt, mert a maradék négyet tavasszal, kétszáz méterrel lejjebb, egy vízmosásban lelték fel. A nyomozást szinte azonnal titkosították, tekintettel a halottak és a körülmények borzalmas furcsaságaira.

A közös sátor oldala belülről ki volt hasítva. A bent lévők annyira gyorsan akartak kijutni, hogy a pánikban egy késsel vágtak maguknak kijáratot. Öt turista halálát kihűlés okozta (hármójukon csak alsónemű volt, kettő nem viselt cipőt), három fizikai sérülésekbe halt bele, a kilencedik holttesten sérüléseket is találtak, de a kihűlés is szerepet játszott. A sérülések voltak a legrejtélyesebbek. Az egyik lánynak az összes bordája eltört, egyes belső szervei pedig szinte kiszakadtak a helyükből, ám mindez külsérelmi nyom nélkül! Mintha valami belülről roncsolta volna szét.

A sátor elhagyása után mindannyian egy 900 méterre lévő erdőhöz futottak. A nyomaikat megtalálták, még tüzet is gyújtottak. Aztán valami annyira megijeszthette őket, hogy visszafelé kezdtek el futni, pontosan oda, ahonnan pánikszerűen elmenekültek.
A beszámolók szerint (a nyomozás titkosított anyagát egyébként a 90-es években részben feloldották) az elsőként megtalált öt hulla bőrszíne furcsa, narancssárgás volt.
Amikor a tragédia történt, a túrázóktól mintegy 50 kilométerre egy másik csapat is turistáskodott. Ők egybehangzóan azt mondták, hogy aznap a Halálhegy fölött furcsa, színes gömbök lebegtek és cikáztak.
Miután a nyomozást villámgyorsan, megoldatlan ügyként lezárták, a történtekre a mai napig nincsen magyarázat. Maradtak a konteók, amelynek egyik verziója éppen a hadsereget tette felelőssé.

Akik nem akartak misztikumot látni a történetben, azok egyszerűen lavinát kiáltottak. Ez egyébként (némi belemagyarázással) hihető is lenne, de az elmélet propagálói annyira agresszívek a mai napig, hogy már ez gyanússá teszi a dolgot. Vannak, akik a manysikat, a helyi őslakosokat hibáztatják, akik valami miatt berágtak a területükön bóklászókra és megölték őket. (Ebben az esetben nehezen magyarázható a lány külsérelmi nyomok nélküli borzalmas halála.)

A legelterjedtebb konteó a Vörös Hadsereg fegyverkísérleteivel kapcsolatos. Az biztos, hogy a körzetben több katonai bázis is működött. Az elmélet szerint vagy egy kísérleti fegyver végzett a kilenc túrázóval, vagy csak rosszkor voltak rossz helyen, belefutottak egy olyan szituációba, ahol azt látták, amit nem kellett volna, így a katonák azonnal végeztek velük. Ez alátámasztaná a nyomozás titkosítását és kurta lezárását is, nem beszélve a szemtanúk által említett színes, táncoló gömbökről, amelyek akár valamilyen kísérlet részei is lehettek. (Ezzel kapcsolatban persze azonnal felbukkant az UFO-teória is.)

A történtekre a mai napig semmilyen elfogadható magyarázat nem létezik, maradnak az összeesküvés-elméletek. A sztori természetesen filmre kívánkozik, ez meg is történt tavaly, amikor egy angol stúdió másfél órás, erősen felejthető mozit készített a történet vázára alapozva.

Holdra szállás a stúdióban

Minden idők egyik legnagyobb konteója, hogy az amerikaiak soha nem juttattak embert a Holdra. A katonák egy filmstúdióban ugribugriztak a szkafanderekben, a fényt pedig reflektorok szolgáltatták. Szószaporítás helyett száguldjunk végig az összeesküvés-elmélet hívőinek néhány „bizonyítékán", illetve a NASA cáfolatán.

Egy fotón a hívők szerint egy stúdiólámpa képe tükröződik az űrhajós sisakjáról. A NASA szerint egyszerűen rossz minőségű a felvétel, ők nem látnak ott lámpát. (Ami azt illeti, mi sem.)

„Leng a zászló!" – kiáltják a konteósok, pedig a légkör nélküli helyen ez lehetetlen lenne. A NASA bólogat, naná, hogy leng, sőt, miután ledöfték a rudat, a felső, nem merevített szélű rész elméletileg az idők végezetéig is mozoghatna a légellenállás hiányában.

„Miért több szögből esnek az árnyékok, amikor elméletileg csak a Nap világít?" – firtatják a kételkedők, a hivatal pedig türelmesen elmagyarázza, hogy gyakorlatilag viszont nem, mivel a Földről tükröződő fény, de még a Hold felszínéről tükröződő fény is okozhat eltérő árnyékirányokat.

És hogy hol vannak a csillagok, amiknek ragyogniuk kellene a fotókon, de egy sem látszik? Nos, a NASA a fotók minőségével magyarázza a dolgot. És ennyi. Arra a merész felvetésre, amelyet egy videó alapján hoztak, s amely szerint ha a Holdon készített filmfelvételeket 2,5-szeres sebességre gyorsítjuk, akkor egy az egyben a földi mozgást kapjuk eredményként (tehát a Földön készült felvételeket lassították le a hamisítók), a NASA nem reagált. Mint ahogyan arra sem, hogy az űrhajósokat rejtett kábellel rángatták egy stúdióban, hogy a Holdon ugrálást elhitessék velünk.

Egy felvételen az egyik kövön egy tökéletes C betű látszódik. A konteósok szerint egy kellékes bakijából történt, aki az így megjelölt műkövet így felejtette. A NASA szerint előhívási hiba történt, semmi több.

És így tovább, és így tovább, több száz apró jel „mutat arra", hogy az ember soha nem járt a Holdon. A legvadabb és legbájosabb elméletet még fel kell idéznünk. E szerint a NASA a 2001: Űrodüsszeia rendezőjét, Stanley Kubrickot kérte fel, hogy készítse el a történelem legnagyobb filmes hamisítását. Kubrick megcsinálta élete főművét, de bosszantotta, hogy senkinek nem beszélhet róla, ezért későbbi filmjeiben egyértelmű jeleket rejtett el az összeesküvésre vonatkozóan. Most kapaszkodjunk meg! A ragyogás című klasszikusban a kisfiú a filmben egy Apollo-11-es pulcsit visel!

De ez még semmi! A legrémisztőbb szoba a 237-es számot viseli, a Hold pedig 238 ezer kilométerre van tőlünk! És lehet még fokozni, mert a Jack Nicholson által gépelt szövegben az „all" szócska nem azt jelenti ám, amit jelent, hanem az Apollo-11 rövidítését! A NASA erre a bődületes baromságra természetesen nem reagált.
Néhányan azonban megfordították a dolgot az űrkutatási hivatalnál. James Longuski mérnök fel is tette az egyszeregyes kérdést: az Apollo-programban több százezren vettek részt. Tényleg úgy vélik a konteósok, hogy ebből a tömegből egy, azaz egy darab ember sem buktatta le volna a hamisítást, ha az valóban létezett volna? Charles Duke űrhajós még jobban leegyszerűsítette a dolgot: „Hat sikeres holdra lépésünk volt. Mi a francért játszanánk el hatszor ugyanazt, ha az egész csak egy összeesküvés lenne?"

Korábbi Top 10-es összeállításaink itt olvashatóak.