Túlélni a lehetetlent

A történelem során azonban számtalanszor fordultak elő valószínűtlen vagy éppen leheteteln esetek… A második világháború évei alatt számtalan bombázórepülő indult bevetésre ellenséges terület fölé és megannyi sosem tért vissza bázisára. A légiszemélyzetek kiszolgáltatottságát sok film bemutatta már, így eszünkbe juthatnak akár a Memphis Belle vagy épp a Rendíthetetlen című mozifilmek ideillő jelenetei. Ha egy gépet végzetes találat ért, a fedélzeten tartózkodók számára az egyedüli lehetőséget a gépelhagyás, majd pedig az ejtőernyővel való földet érés jelentette. Mégis akadnak történetek, amelyek bebizonyítják, hogy igenis tényleg lehet valaki a szerencse fia.

Edmund Shibble őrmester egy B-17-es Repülőerőd alsó toronylövésze egy Németország feletti bevetés alkalmával „született újra", amikor is gépét telibe találta egy légvédelmi ágyú lövedéke. A B-17-es darabjaira szakadt, az üvegkapszula, benne az őrmesterrel hétezer méteres magasságról zuhant szabadesésben egyenesen a föld felé. Csodával határos módon – igaz gerinctöréssel – túlélte a becsapódást.

Nem kisebb szerencséje volt Joe Jones őrmesternek sem, aki szintén egy B-17-es fedélzetén szolgált lövészként, a gép farkában. A háború utolsó évében, 1945 márciusában egy belgiumi célpont ellen indított támadás alkalmával repülőgépükbe egy köteléktárs bombázó ütközött. A becsapódást követően mindkét négymotoros zuhanni kezdett. A darabokra hulló roncsokra ható erők mozgásképtelenné tették a lövészt, így esélye sem volt elhagyni a helyét. Saját elmondása szerint épp annyi ideje volt, hogy felfogja: a biztos halál vár rá. Aztán filmszakadás és már csak arra ébredt fel, hogy – pár nappal később – egy brit tábori kórházban ápolják súlyos, de nem életveszélyes sebesülésekkel.

Hasonlóan járt a brit William Stannard is, aki szintén egy B-17-es leszakadt faroklövész állásában zuhant a föld felé. Az ő esetében egészen hihetetlen dolog történt. A függőleges és vízszintes vezérsíkokba kapó széláramlatok gyakorlatilag „vitorlázógépként" tompították, meg-megszakították az önkéntelenül zuhanó gépdarabot, benne a lövésszel. A földbe csapódás így éppen annyira enyhült, hogy a katonára élve találhassanak rá társai.

Egy Norvégia felett járőröző brit Sunderland „repülőhajó" fedélzetén tartózkodott Ogwyn George őrmester 1940 áprilisában. A semmiből megjelenő német vadászgépek pillanatok alatt végeztek a lomha és hatalmas célpontot jelentő repülőgéppel, amely lángolva zuhanni kezdett. Az őrmester életét az mentette meg, hogy a gép „mindössze" ezer méter magasságból csapódott be egy vastag hótakaróval fedett területre.

Egy B-24-es Liberator navigátoraként Olen Cooper Bryant 1945 februárjában élte túl a lehetetlent. A bombázókötelék már a bevetésről hazafelé repült, amikor légvédelmi tűzbe keveredett. A súlyos találatot kapott B-24-es irányíthatatlanul oldalra sodródott, magával rántva a mélybe egy másik bombázót is. Bryant sikeresen kiugrott a gépből ám az olasz hegyek között már nem volt elég ideje, hogy ernyőt is nyisson. Egy havas hegyoldalba csapódott. Életét csak a vastag hórétegnek, valamint két bajtársának köszönhette, akiknek sikerült ejtőernyőt bontva biztonságban földet érni és kimenteni a minden csontját tört navigátort.