1914. december 14.

Először aludtam ma fényes úri módon, muszka szalmazsákon. Biz jól esett, a kemény deszka megtörte már tagjaimat. Az ágyam egyébként minden kis mozdulásomra éktelenül nyikorog. Pompás napos időre ébredek, ablakunkról a napsugár olvasztgatja a jeget, és kilátunk a remek kék égre. Hazulról a Vöröskereszt közvetítésével lapok érkeztek. Ezek hozzánk is elkerülnek, s lázas türelmetlenséggel lapozzuk végig őket szobánkban, de nagyobbára október végéről vannak keltezve, s egyet sem találunk.

Új bajtársaink Horecky Alfréd, Pozsonyszentgyörgy (medikus) és Bauer Béla, Pozsony (színész), akik Krafttal laktak azelőtt, de nálunk jobban tetszik nekik, s ide költöztek. Egy pucert is hoztak, (Mezei) aki az egyetemen laboráns volt, s a medikusoknak így régi ismerősük. Baurer újonnan szerzett szalmazsákját kiteszi a konyhánkra, ahonnan nyom nélkül eltűnik. Senki sem járt nálunk, csak a szomszédos barakk muszka őrmestere, s kétségtelennek látszik, hogy ő a ludas. Gyengéden tapogatózunk nála, hogy netalántán ha el méltóztatott nézni magát, kegyeskedne visszaadni a zsákot, de ő semmiről sem akar tudni, s oly vészjóslóan forgatja szemeit, hogy jobbnak látszik az ügyet nem bolygatni tovább. Ma van muszkáéknál elseje. Fél hónapra 60 hasáb fenyőfát kapunk. Otthon sok lenne, itt bíz meg se kottyan. Most értem már, miért nem kaptunk tegnap cukrot s teát. A hónap utolsó napján ki kellett derülni az ellopott mennyiségnek.

Szokásos esti sétánk ismét a lavkák felé visz, s ez ismét két krémesszelet csábító karjaiba vezet, hogy költőien fejezzem ki magam. Bodonyi karosszéken dolgozik. Mi, szegény közbakák holmi sámliféléket tákoltunk csak össze magunknak gyalulatlan és − köztünk legyen mondva − lopott deszkából. Ezen állnak rozzant csöbreink, melyeket az előttünk itt lakók nem tartottak érdemesnek elvinni. Tálunk egy szögön lóg a falon. Van asztalunk is, ezt az előttünk érkezett pajtások zsákmányolták valami elhagyott barakkban. Ebbe vannak bevésve a sakktáblák és a malomjátékhoz szolgáló négyszögek. Ágyam az asztal mellé kerül, s így nekem egyúttal lócám is, ha olvasgatok, azon üldögélek. Máris roppantul megszoktam, csak a nyikorgásból gyógyulna ki. Este egy szakaszvezető vizitel valamelyikünknél, s hegedűt hoz magával. Bauer jól játszik, és mai esténk egészen kellemesen telik el. A barakkban a tétlenségtől szabadulni igyekeznek az emberek, és mindenféle háziipari munkába belevágnak, amihez éppen eszközük van. Legtöbb esetben csak egy bicskából áll a felszerelés, s fenyőből és nyírfából mindenféle faragványok készülnek. Képrámák, gyerekjátékok, hegedű, citera.