1915. augusztus 10.

A betegek száma folyton nő. Köváry mester is közéjük került már. Vérhas, kiütéses tífusz és még más nyavalyák tizedelnek bennünket. Ma már a mi századunknak is megvan az első tífuszbetege (Kosic Büdöskútról). Az éjjeleket a szabadban töltő bajtársak közül igen sokan szereznek hűlést. Jó órában legyen mondva, magam már kikúráltam gyomromat. Ma a muszka tésztás levest főz, s ez ízlik, már a változatosságért. Klinónak 30 rubelt jeleznek. Ennek örömére 15 font új krumplit veszek vele mutyiban, á. 3 kopek, s megfőzés után szalonnazsírban megpirítva, nagyszerű vacsorát csapunk.

Reggel Fentős József keresett fel (8. bataillon 7. század 181. szám). akire Ferkó bátyám figyelmeztetett, mint egy jó ismerőse fivérére, s akit tegnap levélileg hívtam meg. Idősebb úr, Budapesten hivatalnok, aki a legénységi barakkban nem irigylendő módon lakik. Pénze sincs. Öt rubelt kölcsönzök. Szemmel láthatólag jó napot szereztem neki. Este Reisfeld szakaszvezető látogat el hozzánk. (15. honvéd). Világlátott, művelt és nagyon élelmes ember. Egy üveggyár utazója volt civil életben. Hét nyelvet beszél, köztük az oroszt, is s ennek köszönheti, hogy most mint téglagyári munkavezető, havi 40 rubel fizetéssel itt az urat játszhatja. Mérnököt keres köztünk. Sajnos gazdára nincs szüksége. Ebben a nyomorult Szibériában föld volna bőven, de úgy látszik, mindenki maga termeli meg a saját krumpli- és kásaszükségletét, mert gazdasági nagyüzemnek híre-hamva sincs.

Soká eldiskurálgatunk. Neki is jólesik intelligens emberek közt lenni, mert odakint a téglagyárban csaknem mind parasztfiúk vannak, nekünk pedig egy sok országot látott ember mesélgetése éppen nem mindennapi csemege. Sok jellemző apróságot tud a muszkákról is, akiket alaposan kiismer már, s nem csekély megvetéssel beszél róluk. (Sajnos ezeket az apróságokat nem jegyeztem föl. Különben ma Klinónak is akadt volna egy elég jónak látszó állás, egy vállalkozó hívta, hogy 20 emberrel jöjjön el vele innen 100 kilométerre valami csatornaépítéshez felügyelőnek. Klinónak azonban a látatlan vállalkozásba nincs kedve belevágni, nagyon tájékozatlanok vagyunk az ilyenféle munkára a táborból kiment bajtársak sorsa felől, s addig, míg lehet, csak itt akarja mindegyikünk kihúzni az időt. Húsz bakával egyes-egyedül, valahol az Isten háta mögött, elvágva minden száltól, mely az otthonnal összeköt, távol orvosoktól s gyógyszertártól, hírlapoktól, postától, nagyon kecsegtető ajánlatnak kellene lenni, mely elcsábítaná az embert, márpedig a muszkák nagyon potyán szeretnék a munkánkat megkapni. Az oszt az, mely az embert gondolkozóba ejti, de ez meg nagyon bizonytalan valami, alighanem csöbörből vödörbe kerülne az ember…

A betegség egyenként előveszi mindegyikünket. Ma Antonyról halljuk, hogy meglehetősen komoly az állapota.