1915. augusztus 14.

A Ruskoje Slovo Vilmos császárnak a háború egyéves évfordulóján mondott beszédével foglalkozik, s megállapítja, hogy „már nem oly nagyhangú a császár mit eddig volt." A háborús költségeket mindössze 50 milliárdra becsülik, mely összegből Franciaországra 9, Angliára szintén 9, Oroszországra 8,5, Németországra 8, Ausztria−Magyarországra 6,5-7 milliárd esik.

Az Irkuckaja Zsizn nagy örömet szerez egy szokatlanul merész, sőt csaknem lázító hangú cikkével, melyet szó szerint leírtam magamnak. Európai Oroszországban igen elkeseredett lehet a hangulat, ha már az oly messze eső Szibéria is így beszél, ahol a háborúnak hatásait alig érzi a lakosság. Ebből a cikkből válik először világossá előttünk, hogy Bulgária magatartása korántsem oly határozatlan, mint azt az eddigi cikkek elhitetni akarták, hanem a derék bolgárok mellettünk állnak és a szerbnek mielőbb nekimenni szándékoznak.

Egy esztendő elmúlt fölöttünk, de ha ilyen jó híreket hallunk, nem zúgolódunk, most már néhány hónap ide vagy oda nem határoz, fő, hogy felülmaradjunk a küzdelemben. A rengeteg milliárdok úgy látszik, valahol mégiscsak megvoltak, s megdőlt az a mese, hogy a pénzhiány miatt sem tarthat tovább a háború fél esztendőnél. Este rántottát vacsorálunk kovászos uborkával és hazai formájú veknivel, a jó hírek örömére. Az uborkabankett igen kellemes hangulatba ringat, mintha egy kicsikét odahaza lennénk, s csak egy kis kirándulást csináltunk volna ebbe a ronda kis táborba.