Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Égi tradiciók – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2015. augusztus 14. 16:32

„Soha nem adjuk meg magunkat, és ha, amit egy percig sem hiszünk, a sziget vagy annak egy része le lenne igázva, akkor birodalmunk tengeren túli részein a brit hajóhad segítségével folytatják a harcot.” (Winston Churchill)

1595998579
A brit miniszterelnök 75 évvel ezelőtt megfogalmazott jövendölése szerencsére nem vált valóra. A hitleri Németország terve, a Seelöwe hadművelet igazából el sem kezdődhetett, de ehhez a brit, a lengyel és a cseh pilóták hősies helytállására volt szükség.
A nyugat-európai villámháború záróakkordjaként 1940 nyarán Franciaország is kapitulált.

Hitler ezután még megpróbált megegyezni a britekkel. Elfogadja, hogy a tengeren az angol flotta az úr, ha Churchill kormánya jóváhagyja a kontinensen megszerzett pozícióit, és hozzájárul a gyarmatok újrafelosztásához. Az elutasító válasz után már a szigetország elleni hadműveletek tervezését adta parancsba. A tervek szerint Anglia elfoglalásának három szakaszban kellett volna bekövetkeznie. Az első cél a Csatorna feletti uralom megszerzése volt, majd a légi fölény kivívása, végül a szárazföldi erők partraszállása következett volna.

Az első „menetet" a németek nyerték, a Ju-87-es „Stukák" bombái halálos veszélyt jelentettek a brit hadihajóknak. Az admiralitás a veszteségek hatására kénytelen volt leállítani a La Manche-on az angol hajók forgalmát. 1940. augusztus 13-án kezdődött a támadássorozat második része, ez volt az Adlertag, a „Sasok napja". A német légi erő bombázóinak feladata akkor még csak a tengerparti radartornyok és a brit királyi légierő, a RAF repülőtereinek rombolása volt.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin augusztus 14-én, pénteken megjelenő számában!)