1915. február 22.

Éjjel komisz hideg, s a tegnapi futkosás megismétlése. Szegény fiúk! Reggelire kakaót tejben iszom. Ma nagymosás. Nincs konyhánk, s így ezt szobánkban kell végezni Kovácsnak. Klein Sanyit feljegyzik ma mint medicinert, amit nagyon jó jelnek tartunk. Ez már valami kézzelfoghatóbb, mint a sok beszéd, utóbb is lesz valami a hazamenetelből.

Ebédre igen jó levest s kását kapunk. Mintha a muszka ezzel akarná mégis ellensúlyozni a megelőző komisz élelmezésből eredő bajainkat. Délután ismét a tiszti lavkában próbálom meglesni Bodonyit, de megint csak hasztalan, pedig nagyon kéne egy kis pénz.