1915. július 2.

A mai nap eseménye, hogy délután fürdőben voltunk. Újjászületve kerülünk ki a Selenga-parti épületből. A kellemes külső levegő, a Selenga partjainak különös bája, a kék ég együtt annyira eseménnyé teszik nekem ezt a napot, hogy bizonyára sokáig emlegetni fogom. A fürdő magas parton áll, s dombjáról messze ellátni a Selenga széles tükre és számos szigete fölött egészen a túlsó partokig. Cserjékkel, fűzfákkal, náddal van borítva ez a szigetlabirintus, mely friss zöld tömegével oly szélesen terül el alattunk, mint a folyó árterülete. Számtalan szélesebb s keskenyebb folyamág csillog itt is, ott is a lombok között, vakító ezüstösen ragyogtatva vissza a kék eget ott, ahol a napsugár ráesik, és mély sötétzöld színekben tükrözve vissza a föléje boruló lombfüggönyt, ahol az árnyékok húzódnak végig a part mentén.

Néhány kilométerre tőlünk, a legtúlsó folyamág partján, ahol a föld lassan emelkedve zöld dombháttá magaslik, egy kis falu házai látszanak ide, s a domb oldalában a kultúra jelei, néhány zöldellő vetés kockája, vékony kerítések, fáktól s bokroktól mentes, ekelátott szántók vagy legelők. Balra tovább fut a széles völgy a kéklő távolban magasló, szálerdős hegycsúcsokig. Arra is még ember járt, innen meséli el ezt az idelátszó erdővágások egyenes, szabályos vonala. A Selenga jobbról egészen közel hozzánk bukkan elő egy hatalmas szürke szirt mögül, mely oly meredeken emelkedik fel a vízből, hogy az alján elfutó vasút részére robbantani kellett az utat. A pályatest jobb oldalán toronymagas sziklafal, balra a folyó mossa a töltés lábát.

Egy kis Vaskapu, mely innen festői képet mutat. Ez a szirtfok a tábort mögöttünk patkó alakban körülvevő hegyek kiindulópontja. Néhány török bajtárssal találkozunk a parton, kikkel annyira meg tudjuk értetni magunkat, hogy lakóhelyüket megmondják. A Van-tó környékéről valók, vagy talán ott estek fogságba, Erzerum körül. Visszajövet a muszkák nyári tábora közelében megyünk el, s végre megértem, micsoda furcsa építmények állnak itt a hegy oldalában, melyeket messziről már sokszor láttam, de jelentőségüket nem értettem. Csupa apró barakk ez tető nélkül, s csak négy csupasz falból álló, mondhatnám tehát, hogy nagyobb szoba nagyságában cölöpökből épített karámoknak néznek ki, szabályos sorokba építve. Nyáron a szoba közepén felállított árboc s a falak szélére feszítik ki a muszkák a sátort, és ott táboroznak a szabad levegőn. Kezdetben arra gondoltam, hogy a katonák edzése a cél, az újabb tapasztalatok után azonban inkább gondolom, hogy a poloskák ellen menekülnek ide.