1915. július 31.

Antoni beszéli, hogy mind könnyezve olvasták szerencsétlen Wagner önkéntestársunknak ma érkezett levelezőlapját, melyben szülői arról értesítik, hogy bátyja a harctéren elesett, s azzal vigasztalódnak az ő fogságba jutásán, hogy „legalább Te maradtál nekünk."

Este váratlan sorakozó a barakkon kívül. Naplómat hónom alá csapva a köpeny alatt állok ki, s talpammal a futóhomokot félrekotorva, a zsineggel átkötött füzetet lepottyantom, s a homokot rákotrom és ráállok. Azonban csak egyszerű névsorolvasás következik, mert a Bajkál mentén négy szökevényünket elfogták, s most a hiányzókat így akarják konstatálni. Minden rendben megy, s naplómat szépen visszatehetem.