1915. május 18.

A tegnap hallottak után persze alig várom, hogy magam is beszélhessek egy przemysli bajtárssal. Zsakival és Molnárral lemegyek a patakhoz, de sajnos alig néhány szót tudunk csak váltani. Ellenben hazafelé tartva észrevesszük, hogy kelepcébe kerültünk. Mindenütt orosz katonák állták el az utcakeresztezéseket, s lesik a meg nem engedett rayonba került plenniket. Óvatos manővirozással, mint a hajtásba került róka, valahogyan egy mellékutcába jutunk, s azon fellopódzunk a bataillonunk határáig, már csak egy nagy térségen kellene keresztüljutnunk, s mentve lennénk, de a téren tisztek vezetésével nagyszámú muszka áll lesben. Alig merjük az orrunkat elődugni a palánk mellől. Tanácskozunk, mit kellene csinálni, mert dutyi lóg a levegőben.

Egy csomó összefogdosott bajtárs már ott áll a szuronyok közt. Még három idegen plenni érkezik mögénk. Ezek meg akarják próbálni a téren való átjutást, mert a muszkák nagyobbára háttal vannak felénk, s a főutat figyelik. El is indulnak, s szerencséjük van, átjutnak a határon. Kisvártatva mi is indulunk, de természetesen a tér közepéig sem jutottunk, s már észrevettek. Inalni próbálok, de már késő, ordítva hívnak fel megállásra, s egy barom már a fegyverét is emeli. Nincs mentség! Előkelő hanyagsággal besétálunk a többiek csoportjába, akik gúnyos röhögéssel fogadnak. Jobban esik nekik, hogy többen lettünk. Pár jó pajtás is van köztük. Jó darabig, egy órát várakozunk még, s mikor a járőrök az utcákat már megtisztították, s több zsákmányra nincs kilátás, egy tiszt az elfogottakat századok szerint elkülönítve állíttatja, és parancsot ad altisztjeinek, hogy minden csoportot külön vezessenek a századparancsnok őrmesterek elé, s adják át őket azoknak. Mi a 3-ashoz kerülünk.

A tér túlsó oldalára kicsődült eddig már egész bataillonunk, s onnan lesik, mit csinál velünk a muszka. Most megindulunk feléjük. Senki sem írta fel neveinket, meg sem számláltak, ez jár a fejemben; csak egyszer közel kerüljek én ahhoz a tömeghez! És a többi bajtárs, úgy látszik, éppígy okoskodik, mert abban a pillanatban, amint már előttünk a bajtársak tömege, hogy maguk közt helyet adjanak díszes csapatunknak, mint vezényszóra, egyszerre és villámgyorsan úgy széjjelugrik az egész banda. A meglepett szuronyosok csak néznek, néznek, hova lettek, akiket idáig kísértek, de biz, nem látnak mást, csak ártatlan mosollyal a szemük közé mosolygó plenniket, kik mind olyan egyformák a csukaszürkében, mint a tojások.

Mintha a Vörös-tenger összecsapott volna a zsidók felett. A csepp a tengerbe csöppent.
A századőrmesterek, akik komor képpel szintén itt vártak a határon, s magukban bizonyára dühöngtek, hogy értünk talán szidást kapnak feljebbvalóiktól, most szélesen vigyorogva néznek össze, de csak a fejüket csóválják, ez a sima megoldás nekik is tetszeni látszik. Még szobánkban is harsogva kell kacagnom, oly pompásan festett ez a jelenet. Hiába, a muszkának nagyon össze kell szednie magát, ha a plenni eszén túl akar járni. Hírek. A Telegram szerint a harcok Przemysl körül folynak. A Földközi-tengeren is német vízalattjárók tűntek fel. Állítólag a kínai lap szerint Párizs elesett(?).