Terepasztal mellett a 39-esek

A terepasztalozás, a terepasztal melletti tanulás nem újkeletű találmány, hiszen már az ókor óta használják oktatási célokra, de napjaink számítástechnikai fejlődése majdnem elfeledtette ezt.
„A legfontosabb, hogy még az elején leszögezzük: a terepasztal maga nem a számítógépek és nem a MARS rendszer konkurenciája napjainkban, hanem az ahhoz vezető első lépcső" – mondta el Pogácsás Krisztián százados, a terepasztal megálmodója.

A civil életben is, főként az angolszász országokban hódító stratégiai játékok eszközeként használt asztal tökéletesen alkalmas arra, hogy a különböző szintű parancsnokok 3 dimenzióban láthassák egy-egy szituáció kibontakozását és annak megoldási lehetőségeit. Ezek alatt a „hadijátékok" alatt a felek akár a különböző fegyvernemek közötti együttműködést is gyakorolhatják anélkül, hogy közben egyetlen anyagi vagy technikai eszközt is üzemeltetnének. Így már később a „terepre" kiérkező parancsnokok biztos tudással, az erők és eszközök pazarlása nélkül fognak tudni feladatokat megoldani, ismerni fogják az együttműködés szabályait és eszközeit.

Ottjártunkkor a század katonái már a KFOR felkészülés jegyében éppen a tömegkezeléssel kapcsolatos feladatok oktatásához készítették elő az asztalt. Természetesen a békefenntartó eljárások gyakorlása ugyanúgy lehetséges, mint a harcászati felkészítés, hiszen a parancsnokok itt is, ott is elveket, eljárásokat kell, hogy megismerjenek és azt rá kell ültessék az adott terepre. A feladatok megoldását mindig egy független bíró (általában az alegység parancsnoka) ellenőrzi, míg az alájátszók feladatlapokon kapják meg rövid harcparancsukat. A legfontosabb szabály az, hogy megértsük, az asztal mellett rossz döntés nincs, minden lépés elfogadható, ha azt a „játékos" megindokolja és a harcászati elvekkel alátámasztja. A hadijátékok végén pedig a kiértékelésnél mindkét fél és a bíró is elmondja meglátásait, tapasztalatait, amely tovább mélyítheti a már megszerzett tudást.

„Egyelőre még csak Harcászati Döntéshozatali Játék, a Tactical Decision Game, vagyis a TDG szintjén alkalmazzuk az asztalt, ami azt jelenti, hogy bizonyos szituációk beállítása után a küzdő felek a bírónak szóban jelentik elgondolásukat és alegységeiket is ezen módszerrel irányítják a lekicsinyített harcmezőn. Egy, a civil életben is hódító stratégiai játékrendszer mintájára létrehozott saját katonai hadijáték szabályzat dinamikusabban gyakoroltathatná az állományt. A rendszer alkalmas lehetne a Honvédség iránt érdeklődő fiatalok ismereteinek bővítésére is, úgymint a harceljárások, járművek, fegyverek képességeinek megismerése és bemutatása" – tette hozzá a százados.

Mindezek megvalósításához támogatásával és segítségével nagyban hozzájárult az MH 5. Bocskai István Lövészdandár kiképzési főnöke Varga István alezredes és a 39. Lövészzászlóalj vezetése, Vantal Zsolt alezredes és Petruska István őrnagy. A szükséges anyagok biztosítása után már a 3. század önkéntesei segítettek a tervek megvalósításában.

Az asztal jelenlegi állapota és használhatósága Pogácsás Krisztián százados mellett főként Fodor Sándor főtörzsőrmesternek, Suller László törzsőrmesternek, Szilágyi Gyula szakaszvezetőnek, Pécsi Miklós tizedesnek és Hajdú Zoltán őrvezetőnek köszönhető.