1915. május 29-30.

Az oroszok összeszedik sátorfájukat és ma este odébbállnak Berezovkáról. Aligha a harctérre mennek már, inkább talán egy kevésbé tífuszos helyre. Budapestről ma négy levelezőlapot kapok. A rossz hírek okozta ideges hangulat, mint azelőtt, most is ki kirobban. Már régóta gyanús szemmel nézünk egy Márkus nevű erdélyi tanítóra, aki Henchez szokott járni.

Gürnfeld szerint ez a cigányforma pára nagy dákó oláh, s egy az oláhok ellen intézett mai dühös kirohanásunk után Zsaki nekimegy Hencnek, s azzal vádolja, hogy a mi ellenségeinkkel barátkozik. Henc ijedten tiltakozik, s megígéri, hogy szakít Márkussal. Ugyancsak ma bakáink végre megpofozzák azt a kis orosz szakácsot, aki szemtelenségével s basáskodásával már régen valamennyiünknek begyében van.

Két altisztünket persze rögtön lefogják a muszkák, s szegény fiúknak valamennyiünkért meg kell szenvedni.