1915. szeptember 20.

Holdvilágos, derült éjszakák, ma reggelre a föld is jó erősen meg volt fagyva. Bodonyiék a szabadban próbálkoznak pingálni, persze a kozákok lecsípik őket. Egy generális látogatja a konyhákat. Végigmegy rajtuk. Hogy ez kinek használ, nem tudjuk, legföljebb annyi hasznunk van belőle, hogy azon a napon talán semmit sem mer lopni a muszka a kosztunkból. A pénzeket az udinski bank egy tisztviselője maga fizeti ki, a bank ismeri a maga fajtáját. Így talán kevesebb vész el, s hamarosan én is hozzájutok a rubeljeimhez. Szerencséjének kell lenni az embernek, hogy a megérkezett pénzét meg is kapja.