1916. március 6.

Még mindig szabadon! Ez nagyon jó jel, mert ha a muszkánál egy dolog a harmadik napon túl nincs elintézve, akkor remélni lehet, hogy a mérge veszít erejéből. A starsinknál máris bizonyos enyhülés észlelhető irányunkban, a főzést még nem engedi meg, de csájánk már éppen úgy van mindig, mint annak előtte. A zsidó írnokunk tartja legjobban a hangot, adja a muszka helyett az ellenséget, ha csak látogatók próbálkoznak bejönni hozzánk, már dühösen elzavarja őket.

Azért a vizitek napról napra szaporodnak, mert a fiúk jönnek, s ha nincs silbak a bejáratnál, nem kérdezik, beléphetnek-e. Meleg vacsoránk is van három nap óta az 1. századtól (ára 15 kopek), ahol a starsi a kifőzés megnyitását kegyesen engedélyezte. Ma először nyúltam a küszöb alá a kutatás óta, s az elmaradt napok eseményeit naplómban pótoltam. Minden lépés zajára rejtettem a féltett írást, csak röviden jegyezhetem a dolgokat…

Ma megkezdem az angol nyelv tanulását. Binder, egy szász fiú a tanítóm, aki könyvelő (?) létére szintén a legénységi táborba szorult. Intelligens, olvasott, világlátott ember, áldás nekünk, hogy ilyenek a legénységi táborban is akadnak, csak nagyon nehezen lehet őket felfedezni. Havi 3 rubelért tanít. Ugyancsak ma kezdi el vele a tanulást Tarján medikus is.

Az angolhoz több kedvem van, mint a franciához, pedig ehhez jó alapom van, és nem sok kellene ahhoz, hogy annyira jussak vele, mint a némettel, melyet már jól bírok. A Berlitz-módszerrel tanulunk. (Városból könyv?)