1917. március 22.

Ma utaztak át állomásunkon európai Oroszország felé a külföldről visszatérő, a cárizmus által száműzött, illetve kiüldözött politikai menekültek. Most feljött az ő csillaguk. A kocka fordult, s egyszerre a nyomorúságból ünnepségek központjába kerültek. Minden állomáson küldöttségek, szónokok, ünneplő tömeg fogadja őket.

Berezovkán Stocki tartja a szónoklatot, aki, mint látjuk, az új fordulatban is felül tudott kerülni, azután a banda játszik. Két férfit s egy hölgyet látunk közülük. Utóbbinak Stocki kezet csókol a szavalat után, mire az a csókot Stocki lehajtott fejbúbjára viszonozza. Az állomásról piros felirattal ellátott lobogóval jön vissza a menet a bandával. Elég szomorú benyomást tesznek az emberre. Elöl egy savanyú képű praporcsik megy, utána nagy szakállú, komor muszkák, az elmaradhatatlan érdeklődő, hogy ne mondjam, plennisereg és a zeneszóra táncoló gyerekek, meg néhány ijedt képű nőszemély, akik úgy látszik, azt képzelik, most mindjárt itt is kitör a véres harc.

A zeneszóra persze az egész 8. bataillon a palánkhoz rohan, s szemtelen megjegyzésekkel kritizálja a jó muszkákat. Megállapítjuk azonnal, hogy a szomszéd muszka patikusunk is a tömegben trappol lelkes arccal. Meglehet ugyan, hogy őt egy kis sikkasztásért, esetleg méregkeverésért küldte Berezovkára üdülni a cár atyuska, a képe ugyanis Lombroso galériájába illene, de most ő is a politikai száműzöttet adja, kinek mártíriuma véget ért. Ha ugyan önszántából itt nem marad továbbra is, mely elhatározásába beleszólnak maszatos cselédje és a tőle származott, de kiskorú gyermekek is.

Halljuk, hogy a kommandónál, a volt asztalosműhelyben, a helyi „minisztérium" tanácskozik állandóan. Ide a muszkák minden százada két-két embert delegál, akik egész napon át abban törik a fejüket, hogy micsoda korszakalkotó újításokat vezessenek be az emberiség boldogítására. Legelőször persze az emberiség helyett általában inkább önmagukra gondolnak különösen, s mint halljuk, az a határozat született meg, hogy az annyira terhes gyakori őrt állásokat el kell törölni, ennek okáért a hadifogoly tiszteket át kell költöztetni a mi helyünkbe a 8. bataillonba, innen pedig bennünket máshová. A 8. bataillonnak ugyanis egy őr is elég a kapuban, míg a tiszti barakkok külön-külön őrséggel voltak ellátva. Mint látható, az új rezsim se tud okosabbat kitalálni, mint bennünket össze-vissza költöztetni. Kicsit megint meg kell vakarunk a fülünk tövét. A hozott határozat ugyanis nem valami fényes elmére vall, a kérdést okosabban is meg lehetett volna oldani tízféleképpen is. Nem valami sokat várhatunk a közbaka minisztériumtól. Ezek a tiszteknek oda se hederítenek, nem tisztelegnek, mert „mind egyenlők vagyunk." Úgy is bánnak velük, mint Hanzi a meggyel. Hát ez furcsa katonáskodás lesz, ezek után valóban kíváncsian várom a fejleményeket. Úgy halljuk, több muszka kikérte a civil ruháját, azzal az egyszerű indoklással, hogy „hazamehetnek!"