Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

1918. június 10.

2018. június 10. 18:00
1599188619
Kihirdetik minden barakkban, hogy ne írjunk többé haza, mert a leveleket úgysem továbbítják. A posta Európa felé nem megy, mert a csehek elzárták az utat. Csapataik a fehér gárdával azaz cárpárti orosz csapatokkal együtt véres harcokat folytatnak a vörösökkel. Mindenképpen utat akarnak törni Vladivosztok felé. Előállott az a furcsa helyzet, hogy a vörösgárdába lépett magyar fiúk legalább olyan ellenség ellen harcolnak, aki nekünk is ellenségünk, s ha magyar vér hull Szibéria földjére, legalább magyar ellenséggel szemben hull. Kétséget sem szenved, hogy a csehek elleni harcokban megint csak magyarok harcolnak elsősorban a vörösök mellett. Vegyes érzelmekkel figyeljük hát ezt a küzdelmet. A csehekkel szemben jómagunk sem igen húzódoznánk egy kis csetepatétól, mert ez a náció nagyon a gyomrunkban van, de vörös lobogó alatt még sincs kedvünk hozzá. Inkább kívánnánk már, hogy eresszék őket a pokolba, csak szabadulna meg végre a szibériai vonal és mehetnénk hazafelé! Átkozott Szibéria! Nem hiába írtam haza már hónapok előtt, hogy úgy látom, innen csak akkor fogunk elmenni, ha hazulról jönnek értünk M.Á.V. kocsikkal, mert ha ez sokáig így tart, a muszkának még vasúti kocsija sem lesz többé, és még a síneket is ellopják. Még a legeslegutolsó percben is valami új akadály fog gördülni az utunkba.

A szervezet egy körözvényben felszólítja a hadifoglyokat, hogy mezőgazdasági munkára jelentkezzenek. Nem kívánnak belépési nyilatkozatot sem. Úgy látszik, mégis észbe kaptak és az éhínséggel nincs kedvük tréfálni. Két okleveles gazdát is keresnek, akik egy Werchneudinsk közelében meginduló kommunista szövetkezeti gazdasági üzemét lennének hivatva irányítani. Ez már érdekelne, bár a táborban így, az indulás küszöbén mégiscsak a legjobb tartózkodni. Töprenkedek hát a dolgon, s végül lemegyek R. (Robicsek) elvtárshoz, a feltételeket megtudandó, ő azonban csak annyit tud közölni, hogy a feltételeket majd csak ezután, mondják meg. Így hát könnyen tudok dönteni, zsákbamacskát nem veszek. Kemény intéző kollégám azonban vaktában is belevág és feliratkozik. A vetéssel már úgyis elkésett az igen tisztelt szövetkezet, mint mindennel, nem tudom hát, mit is akarnak voltaképpen. A tábor körüli apró parcellákat Pileky kolléga vetegeti be burgonyával, s ezért az intézői fizetése havi 30 rubel.