1918. október 6-7.

Vasárnap. (Ez a dátum még tintával írva szerepel a naplómban, de utána vége a gyorsírásos hajszálbetűs feljegyzéseknek, vége a csaknem naponta és meglehetősen részletesen végzett feljegyzéseknek. Nagyon kurta és reszkető betűs tintaceruzás feljegyzések.)

Lecsapott a mennykő. Fel kellett szednünk a sátorfánkat s régi szibériai otthonunkat, Berezovkát, mely 4 évig biztos födelet adott, ott kellett hagynunk. A naplómat néha napokig se tudtam előszedni, nem volt arra idő. Hol sötétben, lámpa nélkül, hol robogó vonat marhavagonjában jegyeztem fel sebtében pár kurta mondatot, s így esett, hogy fogságunknak erről a legnyomorúságosabb idejéről csak igen szűkszavú és most már nehezen kiegészíthető feljegyzéseim vannak.

Kivert kutyák lettünk télvíz idején. Még ha időm volt, akkor sem a naplómhoz fogtam, hanem az egzisztenciám biztosításán kellett a fejemet törnöm és lépéseket tenni, a lelkiállapotom a naplóíráshoz is hiányzott, és hosszú idő múlt el amíg megint rendes asztalon, nyugodt lélekkel vethettem papírra soraimat. Még most is elszorul a szívem, mikor ezeket a sorokat olvasom, és minden szó, minden betű ezeket a rettenetes emlékeket idézi elém.

Október 6. Vasárnap. (Későbbi napon tett feljegyzés, mellyel vissza akartam térni az elmulasztott napokra. Azért esem ismétlésbe.) Az orosz mise alatt a templom körül sokan korzózunk. Plennik, muszkák, japánok kavarognak egy tömegben. Moravek ezentúl maga jelöli ki a munkára indulókat. Harmincat már kijelölt, de újabb harmincra van ismét szükség. Az orosz igen ránk kapott, nem használ semmi ellenkezés, sőt továbbmegy, annak, aki nem hajol meg szó nélkül, botbüntetést helyez kilátásba. És ezeket a parancsokat egy főhadnagy továbbítja, mint az orosz jobbkeze.

Gerengay, Csörföly, Bíró, Balogh, egy orosz ezredhez lett beosztva. Nehéz szívvel válnak el tőlünk. A fehéruralomnak kell köszönnünk azt, amit eddig senki sem tett meg velünk: szétdobálja munkásoknak az önkéntesek bataillonját. Nagyszámú japán tüzérség is érkezett. Úgy jönnek ezek, mint egy új honfoglalásra. Tisztjeink költözködnek, összébb húzódnak, hely kell a japánnak.