1956 és ami utána következett – a filmvásznon

A magyar filmművészek mindig is kiemelten tekintettek az ötvenhatos eseményekre. Olyannyira igaz ez, hogy még szinte el sem hallgatott a fegyverek ropogása, már meg is született az első ilyen témájú alkotás. Révész György 1957-ben rendezte meg az Éjfélkor című filmet, melynek két főszereplője Ruttkai Éva és Gábor Miklós. A film a menni, vagy maradni kérdését boncolgatja, hiszen Viki, a balett-táncos Bécsbe emigrálna, míg férje a színész Károlyi János úgy érzi: minden Magyarországhoz köti. A szilveszter éjjelén játszódó történetben egész életük lepereg előttük.

A másik, 1965-ben készült alkotás a Húsz óra, melyet Fábri Zoltán rendezett, s mely Sántha Ferenc azonos című, s már korában nagyon sikeres regényéből készült. Története szerint egy riporter (Keres Emil) 20 órát tölt egy faluban, hogy az elmúlt húsz év történéseit megörökítse négy, a földosztásnál cselédként induló, de egészen más életutat bejáró ember (Bánhidi László, Páger Antal, Görbe János és Õze Lajos) sorsán keresztül. Közülük ki-ki saját életén belül sem szeplőtelen. Egy évvel később készült el az Apa című film, Szabó István rendezésében. Takónak (Bálint András) gyermekkorában, Budapest ostromakor hal meg az apja (Gábor Miklós). Az árván felnövő fiú egész legendakört felépít szülője köré, s mindannyiszor vélt, vagy valós hősiességébe vettet hite segíti át a nehézségeken, ám eljő a pillanat, amikor ráébred: saját küzdelmeit magának kell megvívnia. Szabó István Locarnóban elnyerte a zsűri különdíjat, míg a moszkvai filmszemlén nagydíjat nyert az alkotás.

Szintén Szabó István rendezte az 1970-es Szerelmesfilmet, melyben Jancsi (Bálint András) Párizsba utazik, hogy találkozzon egykori szerelmével (Halász Judit), aki tíz éve él ott, s aki 1956-ban disszidált. S bár szép napokat töltenek együtt, a találkozás mégsem olyan, mint amilyennek Jancsi elképzelte: az elmúlt egy évtized szakadékot vont közéjük. Hasonlóan az emberi érzelmeket állítja szembe a „történelmi igazságokkal" az 1971-ben készült Szerelem, melyet Makk Károly rendezett. A főbb szerepeket Darvas Lili, Törőcsik Mari és Darvas Iván játsszák. A film Cannes-ba elnyerte a Zsűri Nagydíját, míg Törőcsik Mari és Darvas Iván a zsűri különdíjában részesült. A filmben Törőcsik Mari hűségesen várja haza a politikai okokból bebörtönzött Darvas Ivánt, miközben régi barátai elfordulnak a segítségre szoruló nőtől, akinek anyósa ellátása mellett azt is el kell vele hitetnie, hogy fia nem börtönben van, hanem filmet forgat.

Szintén ebben az évben készült a Szerencsés Dániel című film, melyet október 23-án két csatorna: a Duna TV és a Filmmúzeum is műsorára tűz. A film, melyet Sára Sándor rendezett szintén a menni, vagy maradni kérdését feszegeti, s gyakorlatilag a nyugati határon át disszidált mintegy 200 ezer embernek állít emléket. A két főhős (Rudolf Péter és Zsótér Sándor) 1956 decemberében igyekszik az osztrák határ felé, ahol egy határmenti, menekülőkkel zsúfolt szállodában utoljára megkérdezhetik maguktól: menni, vagy maradni. A film egyik legszimpatikusabb hőse egyébként a Zsótér megformálta Angeli György, aki a három legfontosabb kérdést teszi fel apjának: „Miért álltál be a kommunistákhoz? Miért csuktak le a kommunisták? Miért ették meg a kommunisták a kommunistákat?".

Bereményi Géza 1988-ban rendezte meg az Eldorádó című filmet Eperjes Károllyal és Pogány Judittal a főszerepekben. A film az 1945 és 1956 közötti egy évtizedet meséli el. Nem véletlen a cím, hiszen Monori Sándor, akit Eperjes formál meg, azt vallja, hogy akinek aranya van, mindene van. A Bécsből hazatért lánya vejétől két marék ékszerrel szabadul meg, diftériás unokáját egy aranyrúd árán menti meg. 1956-ban pedig egy hátizsáknyi aranyrúd segítségével igyekszik családját külföldre szöktetni. Az utcán dúlnak a harcok, s Monori menekülés közben rosszul lesz. A film egyébként nem túl optimista hangvételű látlelet az értékvesztésről, arról, hogy az unokák nem tudnak mit kezdeni az apák elvesztett értékeivel. A filmért Bereményi Géza elnyerte az Európai Filmakadémia legjobb rendezésért járó díját.

2003-ban készült el Szabó Illés és Kardos Péter közös bábáskodása mellett a Telitalálat című film, amiben a főhős, Gáspár Sándor telitalálatot ér el a totón. A szakajtónyi pénzt, amiből családja akár száz évig is elélne éppen október 23-án kellene átvennie. Hogy ne rabolják el tőle, egy Pobjedával érkezik érte, ám a felhevült tömeg kiszabadítja a targoncavezetőt az ávósok fogságából. Innen kezdődnek a – néha – megmosolyogató kalandok. Ahogy egyre több a bonyodalom a táska körül, szinte előrelátható, hogy a pénz nem a szegény embert és családját boldogítja majd. Egy évvel

Az M1 két ötvenhatos filmet is műsorára tűz a nem kevés termésből. Először Szomjas György alkotása A Nap utcai fiúk lesz látható. A történet 1956. október 23-tól egészen november negyedikéig ível. A film három fiatal – Juli (Gáspár Kata), Gábor (Bárnai Péter) és Totya (Czecző Sándor) – sorsán keresztül mutatja be a történéseket. A fiúk egyaránt szeretik Julit, aki a grundon focizóknak hozza a hírt, hogy tüntetés van a városban. Fegyvert szereznek, s „ezt a mozit megvédjük" felkiáltással egészen a végsőkig kitartanak, hiába a túlerő és tankok. A forradalom 50. évfordulójára egy valódi szuperprodukció is készült az eseményekről. Andrew Vajnát – saját bevallása szerint – már rég foglalkoztatta, hogy filmet készítsen 1956-ról. Végül is megtalálta a neki tetsző történetet, s producerként vett részt Goda Krisztina Szabadság, Szerelem című filmjének elkészítésében.

A film a Melbourne-i olimpiára készülődő magyar vízilabda csapat körül bonyolódik. A medence császárai verhetetlenek, azaz mégsem, mert a szovjetek ellen elveszítettek egy meccset Moszkvában, így fokozottan készülnek a visszavágásra. A sztorit egyébként Kárpáti György is megírta a Medencék, gólok, pofonok című önéletrajzi ihletésű visszatekintésében. Ám míg az a regény a humor fegyverével operált, addig a film komolyabb húrokat penget. Miközben a távoli Ausztráliában

Miután már 4-0-ra vezetett a magyar csapat, az egyik orosz játékos, Valentyin Prokop elveszette a fejét és könyökkel oda akart ütni az őt őrző Bolváry Antalnak, ám az éppen érkező Zádor Ervint találta el, akinek felrepedt a szemöldöke. A víz pillanatok alatt véres lett. Az alig 21 éves sportoló pedig a medencéből kimászva lassan vonult el a lelátók előtt, miközben a vizes test vöröslött a vérétől. Az addigi extatikus szurkolás a szovjetek elleni tüntetéssé fajult, s százak másztak át a korlátokon. A meccset már nem lehetett befejezni: a bírók egy perccel a vége előtt lefújták a mérkőzést. Zádor Ervin így több száz kilométeres távolságból, s akaratlanul is a forradalom egyik ikonja lett. Emellett szinte eltörpült az a tény, hogy a döntőben 2-1-re megverte a magyar csapat Jugoszláviát és elhozta az aranyérmet.