60 évesen is remek formában

Az ünnepség megszervezését nehezítette, hogy az ezred jogelőd szervezetei az országban szétszórtan, a határ mellett helyezkedtek el. Az 1980-as évek elején több mint húsz rádiótechnikai század és hat rádiótechnikai zászlóalj alkotta a rendszert, az akkori dandár létszáma meghaladta a hétezeret. Ezért volt nehéz megszervezni azt, hogy az alakulatok tisztjeinek, tiszthelyetteseinek, vezetőinek lehetőségük legyen eljönni a 60. évfordulós ünnepségre. Volt olyan busz, amelyiknek az ország másik részéből hajnali háromkor kellett elindulnia ahhoz, hogy az ünnepségre időben Veszprémbe érjen.

Az ünnepi beszédet Szűcs Pál ezredes, az MH 54. Légtérellenőrző Ezred parancsnoka tartotta. Kiemelte, hogy a fegyvernem 60 éve nagyon sok emberi sorsot határozott meg, hozott nekik sikert és kudarcot, de sok olyan esemény is történt ez alatt az idő alatt amire, jó szívvel lehet visszaemlékezni. A jogelőd kérdése a szakemberek körében még mindig vita tárgyát képezi. Az bizonyos, hogy légtérfigyelés megszervezését a repülés fejlődése, a repülőeszközök harcokban történő alkalmazása tette szükségessé. Először az I. világháborúban vetették be egyre több helyen a repülőket, segítve a szárazföldi csapatok harcát. A repülők elleni harc eredményes megvívásához meg kellett oldani a felderítésüket, és ezen információk saját erőkhöz történő időbeni eljuttatását. Ehhez a feladathoz kezdetben távcsövet, fülelő berendezést és iránytűt használtak és természetesen valamilyen rendszert, amelyekben az információkat a saját vadászokhoz tudták továbbítani. Az I. világháborús tapasztalok alapján Magyarországon 1942-ben került kiépítésre az első jelző és riasztó szolgálat, ami a kezdeti megmérettetésekor kudarcot vallott, de a későbbi megszigorításokkal sikerült működőképessé tenni. 1944 végére már több német gyártmányú radarral is rendelkeztünk, amelyből négy távolfelderítő és öt tűzvezető lokátor volt. A háború végén ezeket németek a saját területükre visszavonták és megsemmisítették.

Az ünnepség hátralévő részében a díszzászlóalj tisztelgett a parancsnokok és a megjelent vendégek előtt.

Ezt követte a laktanyában kialakításra került Csapatörténeti Emlékszoba átadása. Az emlékeket a kiállításra egy nyugdíjasokból álló csapat rendszerezte össze és dolgozta fel. Az emlékszoba megalkotói nevében Szabó Pál nyugállományú ezredes köszönte meg azt a pozitív hozzáállást, amit sokak részéről tapasztaltak. Akikhez csak fordultak készséggel segítették őket anyagokkal, fényképekkel, hogy ez az emlékhely ennyire színvonalas tartalommal jeljen meg. Igyekeztek nyomon követni és bemutatni a fegyvernem történetét és fejlődését. A korszakokat a fegyvernem szervezeti-technikai fejlesztéseihez kötötték. Jól tudják, hogy ezzel nincs még kész az emlékszoba, sok olyan anyag van még, amit érdemes lenne bemutatni, ezért várják a további felajánlásokat. Külön köszöntötte az ünnepségen részt vevő Bay Zoltánt, aki egyetemi hallgatóként vett részt nagybátya Bay professzor radar kísérletében és az utolsó élő tagja ennek a csoportnak, valamint Mészáros Sándort, aki a kísérletekkor annak a Tunsgramnak volt a vezetője, amelynek a tetejére a kísérletben szükséges antennát elhelyezték.

A nemzeti szalagot Oszlács Mihály nyugállományú vezérőrnagy, az 1962-ben megalakult rádiótechnikai ezred parancsnoka vágta át.

Az ebédet követően az ezred vezetői a helyőrséghez tartozó honvéd sportpályán a hozzátartozóknak és a gyerekeknek különböző rendezvényeket szervezetek. A vendégeket a magyar huszárok ágyúlövéssel köszöntötték és a színpadon egymást követték a fellépő együttesek. A gyerek programokban versenyek, vetélkedők sorával találkozhattak a pályára látogatók, ahol a kicsik és a nagyobbak sok érdekes játékkal tölthették el ezt a délutánt.

Este hat órakor az alakulat zenekara Veszprém város főterén adott koncertet. Az egy órás produkció alatt többször felcsattant a taps és a térre látogató fiatalok és idősek láthatóan jól érezték magukat, de még olyanok is voltak, akik táncra perdültek. A végén alig akarták elengedni az érezhetően fáradt, de jókedvű katona zenészeket.