A 128 tonnás Big Mac
Szöveg: Szűcs László | 2009. július 13. 14:44Még néhány nap és megkezdi működését Magyarországon, az MH Pápa Bázisrepülőtéren a stratégiai légiszállítási kezdeményezést biztosító Nehéz Légiszállító Ezred. A flotta három C–17-es szállító-repülőgépből áll majd. Nézzük, mit érdemes tudni e hatalmas „gépmadarakról”?
Big Mac. Kecsesnek semmiképpen sem nevezhető, a funkcionalitásnak alárendelt formájú sárkányszerkezete miatt így becézik a Boeing gyár C–17 Globemaster III típusú nehéz szállító repülőgépét, amely részben fém, részben kompozit anyagokból épített, gázturbinás sugárhajtóművekkel, hermetikusan zárható kabinnal és tehertérrel rendelkező, harcászati teherszállító feladatkörre kifejlesztett, a levegőben utántölthető, nagy hatótávolságú, merevszárnyú teherszállító repülőgéptípus.
A repülőgépet az Amerikai Egyesült Államok légierejének megrendelésére fejlesztették ki, elsősorban a C–141-es Starlifter nehéz teherszállító repülőgépek leváltására. A több mint tíz évig tartó fejlesztés alatt fontos szempont volt a kiszolgálási igény alacsony szintre csökkentése, s az is, hogy a repülőgép előkészítetlen, rossz minőségű repülőtereken is működni tudjon. Emellett az is, hogy a gép ne csak katonai, hanem humanitárius feladatok ellátására is képes legyen. A fejlesztés során ugyancsak fontos szempont volt az is, hogy a gép éjszakai vagy kedvezőtlen időjárási és látási viszonyok közepette is képes legyen hatékonyan üzemelni.
A hatékony tervezés eredménye lett az is, hogy a Globemaster III olyan korszerű rakomány-célbajuttató rendszerrel rendelkezik, melynek segítségével leszállás nélkül, a levegőből ledobva is pontosan „kézbesítheti" a küldeményeket. A frontvonalban harcoló alakulatok ellátása nehézfegyverekkel és munícióval így minden korábbinál könnyebben oldható meg.
A Boeing gyár összesen 192 darab C–17-es legyártására kapott megrendelést, amelyből 178 darabot az US Air Force alakulatai kapnak meg – az Egyesült Államokba szánt gépek gyártása 2010-ben fejeződik be –, hat darab pedig a Brit Királyi Légierő birtokába került. Négy–négy darabot a Kanadai Légierő és az Ausztrál Királyi Légierő vásárolt meg, három darab pedig a NATO Stratégiai Légiszállítási Képesség (NATO SAC) konzorciumához kerül. (A SAC gépei közül kettőt gyárt le a Boeing, egy C–17-es pedig az amerikai légierőtől kerül a konzorciumhoz.)
Az első C–17 Globemaster III. 1991. szeptember 15-én emelkedett a magasba, szolgálatba pedig közel két évvel később, egészen pontosan 1993. július 14-én állt. Ezt a gépet az amerikai Légi Szállítási Parancsnokság (Air Mobility Command) 437. ezrede vehette át.
Hatalmas méretei ellenére a gép személyzete mindössze három tagú: a két pilóta mellett egy rakodóvezető üzemelteti a hatalmas szerkezetet. A több mint 202 millió dollárba kerülő Big Mac-cal egyszerre 77 519 kilogrammnyi terhet, vagy 102 személyt, vagy 36 hordágyon fekvő, és 54 ülő sebesültet lehet szállítani.
A több mint 128 tonna önsúlyú gépnek négy darab Pratt & Whitney PW 2040-es hajtóműve van, amelyek összesen 73,2 tonna tolóerővel bírnak. A gép hossza 53 méter, magassága a faroknál 16,7 méter, szárnyainak fesztávolsága pedig 51,75 méter. Utazósebessége 720 kilométer/óra, míg maximális sebessége 830 kilométer/óra. Négy hajtóművének ellátására maximum 138 ezer liter kerozint tud felvenni, és egy feltöltéssel 4400 kilométert képes megtenni, de a levegőben is utántölthető. A legnagyobb repülési magassága 13 716 méter A C–17-es igen rövid, mindössze 2 359 méter hosszú kifutópályán is a levegőbe tud emelkedni.
A C–17 Globemaster III. típusú repülőgépek már több hadműveletben is részt vettek. Egyik első bevetésüket 1997-ben Albániában teljesítették, amikor az amerikai légierő – az olasz és a német hadsereggel együttműködve – a fővárosra is átterjedő zavargások elől kimenekítette az országban tartózkodó külföldieket. A Big Mac-ek ugyancsak részt vettek a 2003-ban kezdődött Iraqi Freedom hadműveletben és az iraki katonai tevékenység kiszolgálására indított, Cajun Fury névre keresztelt hadműveletben is.
Tizennyolc év telt el az első C–17-es felszállása óta. A közel két évtized tapasztalatai bebizonyították, hogy a Globemaster III egyértelműen sikeres és jó konstrukciónak bizonyult. Így már napjainkban is, de a következő évtizedekben még inkább meghatározó szerepet fog betölteni a gépet rendszeresítő országok légierőiben.
