A 20. század egyik legszörnyűbb szégyenfoltja

Kína és Japán között már az 1930-as években szinte mindennaposak voltak a villongások, melyek számos áldozatot követeltek. A két nemzet 1933-ban ugyan a tangkui egyezmény néven ismertté vált fegyverszünetet kötött, ám alig négy évvel később, 1937-ben kiújultak a fegyveres konfliktusok.

Háromszázezer áldozat

A japánok felháborodását leginkább egy 1937. július 8-ai esemény váltotta ki. Ekkor ugyanis a kínai csapatok tüzet nyitottak a Peking központjától mintegy 15 kilométerre gyakorlatozó japán alakulatokra. Japán azonnal jegyzéket küldött a pekingi Politikai Tanácsnak. Ebben a kínai katonák megbüntetését, valamint azonnali kivonását követelték a térségből. Azonban ezeket az igényeket Csang Kaj-sek tábornok, Kína későbbi elnöke nem teljesítette. A japánok még egy felszólítást küldtek a kínai vezetésnek, ám ezzel egy időben már a támadásukat is megindították.

A küzdelem meglehetősen egyenlőtlen volt, hiszen a japán haderő jelentős technikai fölényben volt. Viszonylag gyors sikereket elérve, bevették Pekinget, és Tiencsin környékén is eredményesen harcoltak a kínaiakkal szemben. Fő céljuk a Pekingtől délre, mintegy 1200 kilométernyire fekvő Nanking bevétele volt. Itt kemény ellenállásba ütköztek, azonban véres harcok árán végül is bevették a várost. Nanking eleste után, 1937. december 13-tól, több héten át tartó vérengzést rendeztek, melynek – kínai források szerint – mintegy 300, de akár 400 ezer áldozata volt.

A japán katonák nemcsak gyilkoltak, de szexuálisan is bántalmazták áldozataikat. Egyes források szerint mintegy 20 ezer nőt, gyermeket és szerzetest erőszakoltak meg a nyílt utcán, de akár templomokban is. Az erőszakot sokszor csoportosan, a hozzátartozók szeme láttára követték el, sőt, a családtagokat is arra kényszerítették, hogy részt vegyenek benne. A nőket az aktus végén megcsonkították és kivégezték. Nem csupán az emberekkel bántak állati módon: a várost gyakorlatilag teljesen kifosztották, a lakóházakat, sőt a műemlékeket is felgyújtották. Ez a néhány hónap volt a II. világháború legvéresebb japán hadjárata.

Peresített vérengzések

A nankingi mészárlás is tárgya lett az 1946-ban kezdődött tokiói pernek, melynek 28 vádlottja volt, s amiben 1948. november 12-én született ítélet. Három másik eset is a per tárgya lett. Bataan-félszigetéről 76 ezer filippínó és amerikai hadifoglyot indítottak el táborokba, akik közül összesen 26 ezer hunyt el az úton, lágerben, vagy lett gyilkosság áldozata. A vietnámi Langsenben 450 francia és helyi hadifoglyot lőttek lábon, majd szurony-gyakorlatokat végeztek rajtuk. A legismertebb tán a Burma és Sziám közötti vasútvonal építése, melyen 330 ezer hadifogoly és kényszermunkás dolgozott, s mire egy 400 kilométeres szakasz elkészült 92-102 ezer ember vesztette életét. A perben egy felmentő ítélet sem született.

Japán egyébként mindvégig tagadta a nankingi mészárlás tényét. Ez nem csupán a II. világháború utáni egy-két évtizedben volt így. 2007-ben a japán kormánypárt, a Liberális Demokraták Pártjának 100 tagja nevezte kitalációnak a nankingi vérengzésről szóló állításokat. A japán kormány archívumaira hivatkozva azt állították, hogy csupán 20 ezer áldozata volt az öldöklésnek, Peking pedig Japán elleni kampányra használja fel az igaztalan vádakat. Mindezt nem csak politikusok állították. Ez volt a véleménye Nariaki Nakayamának, és Turu Toidának is, akik a II. Világháború eseményeinek kutatására és az erről szóló iskolai tananyag összeállítására létrehozott csoport tagjai.

A japánok II. világháborúban elkövetett rémtetteivel számos művészeti alkotás is foglalkozik. A legismertebb talán a már említett burmai építkezést bemutató Híd a Kwai folyón című könyv, illetve az ebből készült film. Ez utóbbi egyébként minden szörnyűsége ellenére még meglehetősen rózsaszínben mutatja be a foglyokkal történteket, hiszen minden megépített négy méteren egy fogoly vesztette életét. A nankingi mészárlással is több mű foglalkozik. Ezek közül az egyik leghíresebb az 1997-ben megjelent The Rape of Nanking: The Forgotten Holocaust of World War II (Nanking megerőszakolása: A II. világháború elfeledett holokausztja) című könyv, mely 10 hétig vezette a The New York Times bestseller listáját.

A szerzőt, Iris Changot Hillary Clinton a Fehér Házba hívta, míg az Amerikai Kínaiak Szervezete az év asszonyának választotta. Iris Chang alig másfél év alatt 65 városban mutatta be művét. A szerző 2005-ben öngyilkos lett, így már nem érte meg, hogy a nankingi események 70. évfordulójára, 2007-re amerikai és brit közreműködésével filmet készítsenek a művéből, amiben Zhang Ziyi és Michelle Yeoh játssza a főszerepet. Egy másik film, amit Florian Gallenberger jegyez, s mely még csak készülőben van egy Kínában szinte szentként tisztelt, John Rabeneknek állít emléket, aki ugyan Adolf Hitler lelkes híve volt, de aki Siemens képviselőjeként több tízezer kínai életét mentette meg.

Egy meglehetősen dokumentarista jellegű film is készült a témában. A Bill Guttentag jegyezte film Lou Reedet is megihlette, s Gravity címen egy dalt írt a műhöz. 2008-ra a kínaiak is két filmet terveznek a témában bemutatni. A Children of Huang Shi egy árvaházból menekülő két gyermek szemszögéből mutatja be az eseményeket. A két kínai főszereplő pedig Chow Yun-Fat, és Michelle Yeoh lesz majd. A Purple Mountain amerikai-kínai koprodukcióban készül. A japánok pedig egy meglehetősen ellentmondásos dokumentumfilmben igyekeztek relativizálni a történteket. Az Igazság Nankingról rendezője, Szatoru Mizushima úgy fogalmazott: Ez az első kísérletünk, hogy filmvásznon igazítsuk ki a hibás múltértelmezést.