A CIA egyik legnagyobb fiaskója
Szöveg: Kecskeméti József | 2009. április 20. 6:19A CIA egy beismerten rossz döntése a mai napig elegendő puskaport szolgáltat Fidel Castro legendájának éltetéséhez: a Commandante vezette kubai kommunista erők 1961 áprilisában alig hatvan óra alatt véget vetettek a Washington által finanszírozott 1500 emigráns Disznó-öbölbeli inváziójának. Az életben maradtak mind egy szálig fogságba estek.
A második világháború befejeztével az egykori szövetségesek azonnal szembefordultak egymással. A nyugati világ és az Amerikai Egyesült Államok növekvő aggodalommal tekintett a Szovjetunió ideológiai térnyerésére, a kommunizmus terjedésére. Washingtont főként a dél-amerikai és a karibi térség eseményei aggasztották. Kubában 1951-ben győzött a forradalom, Fidel Castro hatalomra kerülésével pedig kommunista diktatúra bontakozott ki. Az Egyesült Államok a kezdetektől fogva rossz szemmel tekintett az eseményekre: úgy vélekedtek, potenciális veszélyt jelent számukra, hogy közvetlen szomszédságukban egy olyan államforma jött létre, mely a Szovjetunió potenciális szövetségese lehet. Az országban minden gyárat, üzemet és földet államosítottak. Ez alól nem voltak kivételek az amerikai érdekeltségűek sem. Ezért Washington kezdetben teljes gazdasági embargót rendelt el Kubával szemben.
Elavult technika
A CIA eredeti tervei szerint a partraszállás Kuba Trinidad nevű városában lett volna, ami 270 kilométernyire található Havannától. Trinidad azért tűnt jó döntésnek, mert amellett, hogy megfelelő kikötői voltak, igencsak közel volt Escrambayhez, ahol a kubai ellenállás egyik központja volt. Később a CIA alternatív terveket dolgozott ki. Március 11-én végül is Kennedy a Disznó-öbölbeli partraszállás mellett döntött. A döntést az is indokolta, hogy a térségben volt egy repülőtér, mely képes volt B-26-os bombázókat fogadni, illetve, hogy a közvetlen amerikai segítségnyújtást könnyebb volt letagadni. A Disznó-öböl 170 kilométernyire volt havannától, a Zapata-félszigeten. A partraszálláshoz az Egyesült Államok meglehetősen elavult technikáiból állított össze egységet. C-64-es és C-54-es szállítógépek, B-26-os bombázók, M-41-es tankok alkották a haderőt. Velük szembe Fidel Castro T-34-eseket, a köznyelvben Sztálin-tankként ismert IS-2-eseket, SU-100-as tankvadászokat és különböző űrméretű ágyukat tudott felsorakoztatni. Kuba légiereje akkoriban B-26-osokból, Hawker Sea Furykból, Lockheed T-33-asokból állt, melyeket még a Batista-rezsimtől örökölt.
Totális vereség
Bár az invázió április 17-én vette kezdetét, annak előkészítése már április 15-én megkezdődött. Ekkor nyolc B-26-os bombázó három hullámban támadott három Havanna közelében található repülőteret. A gépekre a kubai légierő felségjelét festették. Az akcióban a kubai harci gépek mellett egy DC-3-as polgári repülő is megsemmisült. Ugyancsak áldozatul estek más civil eszközök is. Még aznap délelőtt tiltakozott az amerikai agresszió miatt az ENSZ-nél Raúl Roa külügyminiszter. Április 16-án számos ellenállási gócban lángoltak fel a harcok. A Jose Leon és Mererdo Leon vezette csapatból csak négyen maradtak életben. Leonel Martinez csoportját szintén felszámolták a Commandante erői. Osvaldo Ramírezt, aki a Fidel Castro elleni ellenállás egyik vezetője volt elfogták, s röviddel fogságba esése után kivégezték. Másokat sem kíméltek, így esett áldozatul a megtorlásnak egy katolikus ifjúsági vezető Alberto Tapio Ruano is. Ekkor már behajózták a 2506-os Brigádot a találkozási pontra: 60 kilométernyire, délre Kubától.
Április 18-án a tankokkal megerősített katonaság és a forradalmat támogató nemzetőrség visszavonulásra kényszerítette az emigránsokból álló erőket. Ekkorra már a térségbe érkezett maga Fidel Castro is. A partraszállók segítségére B-26-os bombázók érkeztek, melyek egy iskolabuszokkal álcázott kubai menetoszlopot támadtak meg hagyományos bombákkal, valamint napalmmal. Emiatt a tankokat és egyéb nehézfegyvereket szállító konvoj jelentős késedelmet szenvedett. Április 19-én újabb légicsapást mértek a kubai erőkre, ám az öt B-26-os bombázóból kettőt lelőtt a légvédelem. Később egy légi-őrjáratot indítottak a partraszálló erők támogatására, illetve a kubai cspatok megfélelmlítésére. Az akciókban részt vevő gépekről minden jelzést eltávolítottak az amerikaiak. Mindez azonban nem járt sikerrel: késő délutánra valódi légi támogatás és lőszerutánpótlás hiányában megpecsételődött a 2506-os Brigád sorsa. A hadvezetés az öbölbe vezényelte a USS Essexet, valamint a USS Eatont, hogy a maradék erőket evakuálják. Április 20-án pedig – a vereség beismeréseként – a térségbe vezényeltek két rombolót és egy tengeralattjárót, hogy túlélők után kutasson. Mintegy 30 emigránst tudtak kimenekíteni.
Deszantost élelmiszerért
