Kishíján a diktátor is életét vesztette az amerikai támadásban

John F. Lehman, a haditengerészet titkára úgy emlékezett meg a 2000-es években Moamer el-Kadhafiról, mint a nyugat gyengeségének emlékművéről. Tény, ami tény, az 1969-ben hatalomra került politikust és az általa vezetett országot számos alkalommal gyanúsították meg azzal, hogy támogatja a nemzetközi terrorizmust, a válaszlépések viszont vagy elmaradtak, vagy pedig erőtlenek voltak.

Amerikai célpontok

Az idézett John F. Lehman szerint paradox módon és áttételesen korábban éppen a nyugat finanszírozta azokat a terrorcselekményeket, amelyek támogatásával Líbiát vádolták, hiszen PFSZ-et, a Vörös Brigádokat, az IRA-t, a Japán Vörös Hadsereget a titkár szerint Moamer el Kadhafi az olajért kapott pénzből támogatta. A líbiai olajpénzből finanszírozott akciók közé tartoztak a hetvenes évek elején elkövetett túszejtések, a müncheni vérengzés, vagy éppen az izraeli, vagy Izraellel szimpatizáló légitársaságok gépeinek eltérítése. Ahogy teltek az évek, az ország által pénzelt terroristák egyre nagyobb szabású akciókat hajtottak végre, melyekben egyre gyakrabban amerikai állampolgárok is érintettek volta.

E körbe tartozik, hogy 1985. június 14-én a TWA athéni járatát fedélzetén 153 utassal terroristák eltérítették. A foglyokért cserébe 700 társuk szabadon bocsátását követelték a libanoni síita fegyveresek, akik a Hezbollah támogatását élvezték. Az akcióban egy amerikai tengerészgyalogos halt meg. De ezen merényletek körébe tartozik, hogy terroristák a gyenge ellenőrzésnek köszönhetően elfoglalták az Achille Lauro nevű hajót. Az incidensen ezúttal egy kerekes székes amerikai állampolgár volt az áldozat. November 23-án újabb repülőgépet térítettek el terroristák: az egyiptomi mentőakció során 60-an vesztették az életüket. A december során a bécsi és a római reptereken elkövetett bombamerényleteket is összefüggésbe hozták Líbiával.

John F. Lehman kiemeli: ekkora érett meg a gondolat az amerikai vezetésben, hogy valamiféle szankciót kell életbe léptetni Líbiával szemben. Ez kezdetben gazdasági jellegű volt. Az 1500 fős amerikai gazdasági missziót visszarendelték Líbiából, felfüggesztették a kereskedelmi kapcsolatokat és Líbia támogatását, melyek értéke akkoriban 2,5 milliárd dollárra volt tehető. Azonban Kadhafit mindez nem nagyon zavarta, mert az amerikai haditengerészet márciusban a Sidra-öböl környékén tartott hadgyakorlatán nyílt fegyveres konfliktusra került sor a két ország között. Bár az akció során a líbiai légvédelem számos szovjet telepítésű SA-5S típusú rakétát lőtt ki, azok nagy magasságban célt tévesztve robbantak fel. Mégsem ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Tíz percnyi pokol

A haderő gerincét tizennyolc F-111F vadászgép adta. Ehhez csatlakozott még mintegy 27 A-6, A-7, és F18-as repülőgép. Összesen negyvenöt repülőgép szállt fel hajnali két órakor. A gépeken 48 rakéta és 300 bomba volt. A repülőgépek egyebek mellett két anyahajóról a USS Coral Sea-ről, illetve a USS Saratogáról szálltak fel. A tervek szerint az volt a feladatuk, hogy katonai célpontokat semmisítsenek meg Tripoli és Bengázi térségében, s tegyék lehetetlenné, hogy Líbia a továbbiakban segédkezet nyújtson a terroristáknak. Az amerikai légierő e két térségben jóformán a teljes líbiai légvédelmet megsemmisítette az alig tíz percig tartó bombázásban. Ugyancsak elpusztította a Murad Sibi Bilalban, illetve Tripoliban és Bengáziban állomásozó összes repülőgépet. Líbiai részről 2-5 Il-76-os szállítógép semmisült meg. Ugyancsak ronccsá vált 14 MIG-23-as vadászgép, valamint két helikopter.

Kései bocsánat

Később igaznak bizonyultak a hírszerzés értesülései, mivel 2001-ben Moammer el Kadhafi elismerte, hogy részben ő állt a La Belle diszkó elleni merénylet mögött. 2004-ben a líbiai vezetés bejelentette, hogy hajlandó 35 millió dolláros kártérítést fizetni a 160 sérültnek, illetve családjuknak. Ez a döntés nagyban hozzájárult Németország és Líbia viszonyának rendezéséhez. Az amerikai áldozatok kárpótlásáról külön tárgyalások folytak. Hiába mérte azonban a vietnámi háború óta a legnagyobb légicsapást az Egyesült Államok Líbiára, az ország terroristái nem hagytak fel az akciókkal. A Skócia felett 1988. decemberben 21-én felrobbantott PanAm-járat hátterében is Kadhafi állama állhatott. A merényletnek 270, köztük négy magyar áldozata volt. A Ronald Reagan által a Közel-Kelet veszett kutyájának nevezett Kadhafi 2002-ben 2,7 milliárd dollárt ajánlott fel kártérítésül. Ez még azelőtt történt, hogy Líbia ENSZ nagykövete, Ahmed Own átadott a nemzetközi szervezetnek egy dokumentumot, melyben az ország hivatalosan is felelősséget vállalt a merényletért.