A fasizmus áldozataira emlékeztek

Hanti Vilmos, a MEASZ (Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége) elnöke köszöntő beszédében elmondta: a fasizmus áldozataira immár öt éve minden évben megemlékeznek. „Nemcsak a polgári áldozatokra, de azokra az emberekre is meg szoktunk emlékezni, akiket a második világháborúban a Dunába öltek."

Kiss Péter társadalompolitikai miniszter ezután beszédében úgy fogalmazott: „A fővárosban a 65 évvel megtörtént embertelenségekre emlékezünk. Eltiporták a jogot, az emberséget, az európai szellemiséget, a civilizáció alapértékeit. 1944-45 telén a magyar nyilasok magyar honfitársaikat, több száz zsidót, ellenállót és katonaszökevényt lőttek le", mondta a miniszter, majd úgy folytatta: „Arra kell emlékeznünk, hogy a demokratikus kontroll hiányában az antiszemitizmus, a fajgyűlölet és a kirekesztés megnyilvánulásai könnyen hétköznapivá válnak." A miniszter hozzátette: „Nekünk, magunknak kell megálljt parancsolni, igénybe véve a jogállam minden lehetséges eszközét, követve az emberiesség szabályait. Így volt egy 65 évvel ezelőtt is, de akkor még kevesen tudták, hogy a palackból kiengedett szellem senkit nem fog megkímélni. Akikben nagyobb volt az emberiesség parancsa, mint a félelem, azokból akkor embermentők, hősök, példaképek váltak."

A miniszter a tavaly decemberében hazánkban járt a magyar származású Nobel-békadíjas író, Elie Wiesel szavaira emlékeztette a jelenlévőket, aki akkor azt mondta: a legnagyobb ellenségünk a közöny.

Ezután a MEASZ Demokrácia Akadémia egyik fiatal hallgatója, Ferenczi Áron mondta el gondolatait. A diák úgy fogalmazott: „Alig négy hónap leforgása alatt több tízezer ember halt meg a Duna-parti kivégzések, a mindennapos utcai vérengzések, a deportálások és a halálmenetek során a náci ideológia égisze alatt. A zsidók, cigányok, kisebbségek, a nyilasoktól eltérő világnézetűek terrorizálása a hungarista program meghatározó eleme volt. Ezeknek az embereknek a fajgyűlölet, az emberi butaság és a kapzsiság miatt kellett meghalniuk", mondta, és hozzátette: „Sokan csak azért estek áldozatul, mert mentették embertársaik életét. Ezért az is eszünkbe kell, hogy jusson, hogy ez az időszak megmutatta, igenis lehet embernek maradni az embertelenség közepette."

Hanti Vilmos ezek után azt mondta: elgondolkodtató, hogyan gondolkozunk azokról a katonákról, akiket a bűnös politika besodort a második világháborúba, és akiket Hitler oldalán harcra kényszerítettek. „Ki volt igazából bátor: aki a behívó parancsnak megfelelően kényszerből részt vett egy háborúban, és így akár meg is halt, vagy azok, akik nem vállalták a háborút, hanem keresték a felszabadítók oldalán a partnerséget és antifasisztaként harcoltak? Nagyon nagy tragédiák ezek, mindenképpen áldozatokról kell beszélnünk."

A rendezvényen ezek után fohászt hallgathattak meg a résztvevők, majd a fasizmus és a nyilas rémuralom áldozatai emlékművének koszorúzására került sor. A jelenlévők végül maguk is virágok és emléktárgyak elhelyezésével emlékeztek meg az áldozatokról.