A fehér bevonat rejtélye
Régészeti feltárásnál segítettek az MH EK szakemberei
Szöveg: Navarrai Mészáros Márton | Fotó: Kormány Gábor |  2023. március 23. 15:00Rendhagyó feladatban segédkezett az MH Egészségügyi Központ (MH EK) Járványvédelmi és Tudományos Kutató Intézet három munkatársa, akik többszáz éve érintetlen kripták levegőjének bakteriológiai célú mintavételét és vizsgálatát hajtották végre a felújítás alatt álló kőszegi Szent Jakab-templomban tartott régészeti ásatáson, március 21-én.
Előbb néhány régi fillérérme, majd szórványtextilek és egy cipőtalp került elő annak a három zárt kriptának az egyikéből, amelyeket a kőszegi Szent Jakab-templomban zajló régészeti munkálatok keretében kedden nyitottak meg. A magyar forint előző századi pénzérméit valószínűleg misékre járó gyermekek dobálták be a Jurisics-kripta márványsírkővének lyukán és repedésein, a ruhadarab minden bizonnyal paszomány, amely előfordulhat egyházi személyek öltözetén (bár a reverendát nem díszítették azzal), a cipőtalp pedig határozottan férficipőhöz tartozott – magyarázták a helyszínen dolgozó régészcsoport tagjai.
A jelenlegi formájában 14. századi múltra visszatekintő belvárosi templomban olyan családi kriptákat tártak fel, amelyekben már évszázadok óta nem járt senki, így rendkívüli izgalmakkal kecsegtetett, hogy a dr. Pap Ildikó Katalin régész vezette csoport tagjai most lemerészkedtek a templom belső terének felszíne alá. Azonban mielőtt a szakemberek feltárták volna a Jurisics, a Széchy és a Szegedi famíliák temetkezési helyeit, az MH Egészségügyi Központ Járványvédelmi és Tudományos Kutató Intézet állományának három munkatársa a helyszínen dolgozók egészségvédelme céljából a kripták levegőjének bakteriológiai célú mintavételét és vizsgálatát hajtotta végre – ezúttal már második alkalommal.
A Szombathelyi Egyházmegye kőszegi templomfelújítási programja keretében ugyanis már hónapok óta tart a kőszegi Szent Jakab-templom régészeti feltárása, amelynek során decemberben háromszáz éve elfeledett, befalazott kriptákra bukkantak a régészek. A sírboltokat akkor a Nemzeti Népegészségügyi Központ és az MH EK szakértőinek felügyelete mellett nyitották meg, akik levegőmintákat vettek. „Régóta tudni lehetett, hogy a Szent Jakab-templom restaurálása és régészeti feltárása során a templomban kialakított három családi kriptát is feltárják. Ez a három kripta, amit ma kinyitottak a régészek, már ismertnek számítottak” – kezdte Bognár Csaba mikrobiológus, az MH EK Járványvédelmi és Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársa érdeklődésünkre összefoglalóját. „Ezek egyikét, ahova az itt látható síremlék tanúsága szerint 1538-ban temették el Jurisics Miklós várkapitány feltehetően pestisben elhalt gyermekeit, az 1700-as években megbolygatták, kiürítették, majd helyükre jezsuita szerzeteseket temettek” – tette hozzá. Igaz, a kedden feltárt három kriptából kettőt 1873-ban, egyet 1937-ban felnyitották, minderről csak szűkszavú leírás áll rendelkezésünkre. „Most azonban egy alapos régészeti feltárás kezdődött, ami az egész templomot érinti. Mi elsődlegesen azért vagyunk itt, hogy megnézzük, nincs-e a kriptákban olyan mikroorganizmus, amely esetleg veszélyt jelenthet a helyszínen dolgozó régészekre. Nemcsak kórokozókra gondolunk, hanem olyan környezeti baktériumokra, amelyeket a Nemzeti Népegészségügyi Központnál dolgozó kolléga az előbbi percekben talált: a Streptomyces nevű baktériumokra, amelyek faanyagon, szerves anyagon elszaporodnak. Kis mennyiségben mindenhol jelen vannak a környezetben, de ha nagy mennyiségben elszaporodnak, és nagy mennyiségben az ember belélegzi, akkor jelentős károkat okozhatnak a szervezetben” – magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy ezért kellett a helyszínre látogató katonai sajtó és dokumentumfilm-csatorna stábjának is teljes testet hermetikusan elfedő védőfelszerelést, valamint egészségügyi maszkot viselnie a zárt térben.
A Nemzeti Népegészségügyi Központ és az MH EK Járványvédelmi és Tudományos Kutató Intézet munkatársai gomba- és baktériummintákat vettek a levegőből és terepszemlét tartottak, a kiértékelt adatok alapján pedig a védőfelszerelés kialakítására vonatkozó tanácsokkal látják el a régészeket, akik akár hetekig is dolgozhatnak a földalatti kriptákban. „A kollégánk az imént látta, hogy a lenti testeken, koporsókon rengeteg fehér bevonat van” – részletezte, és mielőtt befejezhettük volna a kérdést, miszerint gombával van-e dolgunk, Bognár Csaba tájékoztatott, hogy ez az említett Streptomyces, amelyet decemberben a két ismeretlen kriptán is megfigyeltek a szakemberek. „Akkor azonosítottuk: kiderült, hogy ezek nem gombák, hanem Streptomycesek, amelyeket valaha sugárgombának hívtak, de valójában baktériumok. Akkor előírtuk a régészeknek, hogy innentől kezdve, amikor a kriptában dolgoznak, akkor FFP3-as álarc és védőruha legyen rajtuk, ráadásul akkor még a vizsgált terület felé fóliasátor volt húzva, hogy ha onnan fertőzött levegő jön ki, akkor ne terjedjen szét a templomban. Vizsgálataink bizonyították: nem terjedt szét, nem fertőző a templom légtere” – mondta.
És hogy mi a tényleges kockázata annak, hogy régészeti kutatások eredményekként veszélyes baktérium üti fel a fejét egy régi, ódon templomban, amely éppen felújítás alatt áll? „Nem sok, de az Actinomyces, Streptomyces, Nocardia baktériumtörzsek egy legyengült, immunhiányos vagy idős szervezetben igencsak komoly tüdőmegbetegedést tudnak okozni, illetve nagy mennyiségben egészséges embernél is igaz ez. Nem kimondottan halálos baktériumok, de azért elkerülendőek. Kíváncsiak voltunk, hogy a régészekre milyen veszély leselkedik, ezért is kértek fel minket, másrészt érdekelt minket, hogy milyen baktériumok vannak lent” – árulta el a mikrobiológus.
Dr. Magyar Donát aerobiológus, akit a helyszínen szinte kizárólag csak levegőmintavevő eszközökkel lehetett látni, kérdésünkre arról beszélt a kriptákba történő leereszkedése előtt, hogy a régészcsoport azért kereste meg a Nemzeti Népegészségügyi Központot, mert a járószint feltöltését követően talajradarral talált két olyan kriptát a templomban, amelyek korábban még nem voltak felnyitva. „Kíváncsiak voltunk, hogy milyen összetételű a levegő ott lent, és ezeket a kriptákat tavaly akkor nyitották ki, amikor itt voltunk, tehát úgy tudtuk, légmentesen voltak lezárva” – ismertette. Felidézte: ők a régészek előtt másztak le a kriptákba, ahonnan levegőmintákat gyűjtöttek. „Ez alapján láttuk, hogy milyen összetételű a levegő, milyen mikroorganizmusok élnek ott. Ezekről kiderült, hogy egy részük nagy mennyiségben belélegezve káros lehet az egészségre, ezért javasoltuk a régészeknek, hogy védőfelszerelésben végezzék ezeket a munkákat, majd ezt követően a felületekről is vettünk mintákat. Így láthattuk, hogy milyen gombák, baktériumok élnek a felszíneken, csontokon, koporsó-maradványokon, egyéb felületeken. Meg lehetett állapítani, hogy bár zártnak tűnik egy ilyen kripta, valamiféle külső kapcsolata van a felszínnel. Azt feltételezzük, hogy esetleg talajvízzel juthattak be gombaspórák, amelyek az ott található szerves anyagokon felszaporodtak. Nagyon érdekes, hogy maguk a csontvázak nem tartalmaztak élő mikroorganizmusokat és gombákat, ellenben nagyon sok különböző régi mikroszkopikus maradvány volt rajtuk, amiket még elemzünk” – tudtuk meg a Nemzeti Népegészségügyi Központ aerobiológusától, aki a főhajó közepén lévő kriptába leereszkedve először pillanthatta meg a Széchyk temetkező tagjainak maradványait.
„Itt egy állkapocs” – közölte a felszínen segédkezőkkel, miközben kibiztosított kötél segítségével lemászott a templom talajszintjének többszöri megemelése során téglával az eredetinél szűkebbre felfalazott kriptalejáraton, majd néhány másodperccel később lelkesen hozzátette: „Meg egy egész kupac csonthalom!” Ezt követően már nem láttuk, csak hallottuk: „Három koponyát látok. Textil is van lent, szétmállott állapotban, a csontokon.” A hagyomány szerint ebben a kriptában nyugszik a „murányi Vénuszként” emlegetett Széchy Mária főúrnő, Wesselényi Ferenc nádor felesége, aki 1679. július 18-én hunyt el. „Miután a Wesselényi-féle összeesküvésre fény derült, korának legendás szépasszonya száműzetésben töltötte az életét Bécsben, és rokona, Széchy Péter, aki a Kőszeg város örökös ura és Vas vármegye ispánja volt, közbenjárt I. Lipót királynál, hogy Széchy Máriát – tekintettel hajlott korára, illetve arra, hogy politikailag már nem veszélyes – engedje utolsó éveiben Kőszegre. Így is történt, de a hagyomány szerint nem neki készítették ezt a kriptát, mert az a család már meglévő kriptája volt” – mondta dr. Pap Ildikó Katalin archeológus. Az ásatás vezetője kitért arra: azt, hogy valóban Széchy Mária nyugszik a sírkő alatt, minden kétséget kizáróan bizonyítani csak DNS-vizsgálattal tudnák. A kriptában dr. Tóth Gábor antropológus elsődleges terepi vizsgálata alapján egy idősebb korában elhunyt női csontmaradványai is megtalálhatóak, ami nem zárja ki, hogy Széchy Mária sírhelyét rejti a templom.
„Az előző alkalommal kinyitott, eddig nem ismert kripták jelentősége, hogy modern tudományos eszközökkel sikerült egy teljesen zárt, a 17. század elején elfalazott kriptát feltárni. Nagyon nagy segítségünkre volt az, hogy a Magyar Honvédség mikrobiológusai meghatározták, milyen gombaflóra, illetve milyen baktériumok vannak a kriptán belül. Jelenleg a magyar régészetben – a hasonló esetek hiánya miatt – nincsen arra vonatkozó protokoll, hogy hogyan kellene hozzányúlni egy ilyen temetkezési helyhez” – mondta dr. Pap Ildikó Katalin. A mellette álló dr. Magyar Donáttól azt kérdeztük, hogy milyen eredménnyel kecsegtethetik a tudósokat az idősebb Jakab apostol tiszteletére emelt imaház kriptáiból nyert leletek. „Nagyon ritkák azok az esetek, amikor ilyen lehetőség van megvizsgálni nagyon régi anyagokat, ezeken kifejlődött mikroorganizmusokat. Előfordulhatnak olyan különleges fajok is, amelyek további tudományos érdeklődésre tarthatnak számot, de nagyon sokat tanultunk arról is, hogy miként lehet egy ilyen feltárásnak a munkavédelmi körülményeit megteremteni” – hangsúlyozta a szakember.
Galéria