Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A Helsinki Magyar Nagykövetség munkáját segítette a tartalékos katona

Szöveg: Márton Boglárka hadnagy, MH KIKNYP | Fotó: Heródek Márton saját felvételei |  2020. november 12. 11:02

Hat éve teljesít szolgálatot önkéntes műveleti tartalékosként Heródek Márton, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi tanulmányok szakos hallgatójaként egy ösztöndíjprogram keretében nemrég bepillantást nyerhetett Magyarország Helsinki Nagykövetségének munkájába. Finnországban szerzett tapasztalatairól és katonai feladatairól is kérdeztük.

Heródek Márton t. ftőrm (1)

Mi motivált, amikor 2014-ben csatlakoztál a honvédség tartalékos rendszeréhez?

Ahogy sok fiút, engem is érdekelt a katonaság, a gyermekkori rajongást pedig magammal vittem a gimnáziumba is. Érettségi előtt nagy dilemma volt, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar vagy az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar mellett döntsek, végül az utóbbit választottam. Ekkor határoztam el, hogy tartalékos katonaként állok a haza szolgálatába. Habár hűséges olvasója vagyok a honvédelmi témájú magazinoknak, nem sokat tudtam a katonák feladatairól, így nagy izgalommal vágtam bele ebbe a kalandba.

Szerinted a tartalékos szolgálat tényleg jól összeegyeztethető a tanulással?

Igen, szerintem probléma nélkül meg lehet oldani. Többször volt ugyan, hogy a vizsgaidőszakot hamar le kellett tudnom, hogy szolgálatot is vállalhassak, de mindig élmény volt kiszakadni a hétköznapokból. A legtöbb nyarat és telet a honvédségnél töltöttem.

Milyen feladataid vannak?

Még az alapkiképzésen volt egy hadisírgondozással kapcsolatos foglalkozás, és mivel nagyon szeretem a történelmet, illetve fontosnak tartom, hogy hőseink emlékét megőrizzük, már akkor eldöntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Külön imponáló volt, hogy úgy mutatták be a hadisírgondozókat, mint a tartalékos állomány aktív tagjait. Az évek során voltunk Balassagyarmaton és Győrben is, Székesfehérváron és Budaörsön pedig német katonákkal együtt teljesítettünk szolgálatot. Tavaly nyáron szülővárosomban, Kecskeméten voltak feladataim. A hadisírgondozás mellett a toborzást is egy érdekes területnek tartom, a kecskeméti iroda kollégái korábban megkértek, hogy kísérjem el őket a megye iskoláiba, és beszéljek a tapasztalataimról. A diákokban ugyanazok a kérdések merültek fel, mint anno bennem, így örültem, hogy tudtam nekik segíteni. Eddig három alkalommal vehettem részt a Doni Hősök Emléktúrán, ami a téli vizsgaidőszak után mindig felüdülés volt. Örülök, hogy ilyen sok helyen szolgálhattam már és ennyi remek embert ismerhettem meg. Külön öröm látni, hogy több barátom is hivatásos katona lett az elmúlt években.

Milyen célokat tűztél ki a tanulásban, amelyeket sikerült megvalósítanod?

Nem akartam soha évfolyamelső lenni, csak a saját elvárásaimnak és a szüleimnek szerettem volna megfelelni. Amire büszke vagyok, hogy a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram keretében kijuthattam három hónapra Helsinkibe, ahol a Magyar Nagykövetség munkájába kapcsolódhattam be. A program összesen tíz hónapig tartott, előtte több mint fél évet a Miniszterelnökségen tölthettem. Itthon és Finnországban is komoly, felelősségteljes feladatokat bíztak rám, a finn diplomaták például jelentések készítésébe, online meetingek szervezésébe, illetve a hazai vállalatokkal és intézményekkel való kapcsolattartásba is bevontak. Mindkét helyszínen mentorok segítették a munkámat, akiktől nagyon sokat tanulhattam.

Milyen értékes tapasztalatokhoz jutottál?

A nagykövetségi kollégákon kívül teljesen egyedül voltam kint, ami egy új élethelyzetet jelentett. Úgy érzem, teljesen más gondolkodásmóddal tértem haza, az idegen környezet sok mindenre megtanított. A karrieremre nézve nem tudom, hogy milyen hatással lesz, de szerencsésnek érzem magam, hogy elnyerhettem ezt a lehetőséget.

Milyen benyomásod volt a finnekről?

A finnek nagyon kedvesek és segítőkészek, viszont kifejezetten zárkózottak, amit ők maguk is elismernek. Elég csendesek, nem szeretik a felesleges beszédet, viszont akit a bizalmukba fogadnak, azzal nyitottak és udvariasak. Finnország több mint három és félszer nagyobb Magyarországnál, viszont közel feleannyian lakják. Mindenhol érezni a természet közelségét, talán emiatt is fordítanak ilyen nagy hangsúlyt a környezetvédelemre. A koronavírus helyzet miatt a kormány ott is javasolta, hogy tartsanak 1,5–2 méteres távolságot az emberek, mire jött a válasz: „olyan közel kell lenni egymáshoz?” Ami jól esett, hogy a nagykövetség a közösségi oldalán is elköszönt tőlem, ahol nagyon kedves szavakkal illettek a kollégák. Reméltem, hogy meg lesznek elégedve a munkámmal, de erre a gesztusra igazán nem számítottam.

Kerültél bármilyen hátrányba a járványhelyzet miatt?

Szerencsére nem, viszont találkoztam egy érdekes jelenséggel: a helsinki repülőterén kiképzett kutyákat is bevetettek a koronavírus kimutatására. Nem tudom, hogy máshol alkalmazzák-e ezt a módszert, én itt hallottam erről először. A program egyébként bevált, viszont megterhelő a kutyákra nézve, sőt legutóbb azt olvastam, hogy újabb összegeket kell rá biztosítani, mivel az elkülönített forrás elfogyott.

Mivel töltötted a szabadidődet? Feltételezem, a szaunázást nem hagytad ki.

Életemben nem szaunáztam annyit, mint az elmúlt három hónapban. Emlékszem, amikor albérletet kerestem, a társasházakhoz tartozó szaunáról volt a legtöbb kép a hirdetésekben. Egy helyi kollégámmal egyszer elmentünk egy tradicionális finn szaunába, ami egy tó mellett volt. Életre szóló élmény marad, ahogy a szaunából egyből a jéghideg vízbe ugrottunk. Finnország csodálatos hely, a természet közelsége, a vadregényes tájak teljesen elbűvöltek. Nagyon szeretek fotózni, így a szabadidőmben sokat kirándultam, hogy megörökítsem életemnek ezt a jelentős és csodás időszakát.

Milyen terveid vannak a honvédséggel a jövőben?

Végzős egyetemista vagyok, de szeretnék tartalékos maradni, szívesen vállalnék akár külszolgálatot is. Őszintén szólva eljátszottam a szerződéses szolgálat gondolatával is, viszont ezt még meg kell fontolnom. Addig is örülök, hogy egyre nagyobb szerephez jutnak a tartalékosok, hogy egyre több feladatba vonnak be minket.

×