Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A hősi halott dandártábornokra emlékeztek

Szöveg: Zilahy Tamás |  2011. október 8. 8:12

Budapesten, a Fiumei úti nemzeti sírkertben, az 52. parcellában állított kopjafánál emlékeztek október 7-én, pénteken, halálának 10. évfordulója alkalmából dr. Török László posztumusz dandártábornokra, a Magyar Honvédség hősi halottjára. A néhai főtiszt járőröző helikopterét Abházia fölött, terroristák lőtték le. Az akkor 54 éves Török László ezredes, az ENSZ grúziai békefenntartó missziójának (UNOMIG) parancsnokhelyetteseként tartózkodott a térségben. A tragédia 2001. október 8-án, 9 óra 30 perckor történt Szuhumitól 22 kilométerre, keletre.

A katonai tiszteletadással zajlott megemlékezésen ott voltak Török László posztumusz dandártábornok hozzátartozói, valamint a Honvéd Vezérkar főnöke, az MK Katonai Felderítő Hivatal, Grúzia budapesti nagykövetsége, a Felderítők Társasága, a Magyar–Vietnámi Baráti Társaság, a Békefenntartók Bajtársi Egyesület, a Matasz Békefenntartó szekciója, a BEOSZ, a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület és szülőfaluja, Kismarja község képviselői.

Udvardy Endre nyugállományú mérnök alezredes, a Békefenntartók Bajtársi Közhasznú Egyesületének elnöke emlékezett vissza a tíz évvel ezelőtt történt tragikus eseményre. Arra a merényletre, amelynek során a három nyelven beszélő, elismert és jól képzett vezető, a kiváló katonadiplomata, a hadtudomány doktora nemzetközi békefenntartói szolgálata közben életét vesztette. „Török László katonai pályafutása során külszolgálatot teljesített Dél-Vietnámban, Irakban, Angolában és Kínában, mielőtt Grúziában életét áldozta" – mondta. 

A család nevében a hősi halott bátyja, idős Török Árpád nyugállományú ezredes szólt a jó testvérről, a tehetséges fiúról, és köszönte meg a jelenlévőknek, hogy leróják kegyeletüket emléke előtt. „Vigaszt csak az jelenthet számunkra, hogy Török László, a mi Lacink a békéért áldozta életét. Kérem, őrizzék meg emlékét!"- hangsúlyozta.

A beszédek után a résztvevők koszorúkat helyeztek el a kopjafánál, majd a megemlékezés a Szózat és a Magyar takarodó hangjaival ért véget.

 Fotó: Galovtsik Gábor