Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A katonák örömmel „harcoltak” egymással

Szöveg: Juhász László szds. |  2010. február 8. 10:24

Izgalmas napnak néztek elébe Szentesen az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj katonái, az alakulat ugyanis szabályzat vetélkedőt rendezett, melyre az alegységek közül nevezhettek öt fős csapatok. Nagy volt a kihívás: ki tud többet, ki a katonásabb, ki ismeri jobban a szakmáját, beosztását, a katonai feladatokat.

A 15 induló csapat előtt, Seres József őrnagy, a Kiképzési részleg, részlegvezetője ismertette a verseny célját, mely szerint a katonák minél jobban ismerjék a szabályzatok előírásait, melyek alapfeladataik ellátásához elméleti és gyakorlati szinten szükségesek. Ismertette a verseny lefolyását, szabályait.

Maga a vetélkedő négy fő feladatsort foglalt magába, mely izgalmassá és változatossá tette a küzdelmet. Első megmérettetés tesztlap kitöltésével kezdődött. Három szabályzatot kellett jól ismerni a versenyzőknek. Az alaki, a szolgálati és a lövészeti szabályzatot, melyekből 45 kérdésre 30 perc állt a rendelkezésére a csapatoknak. Gyorsan kellett olvasni, mérlegelni és dönteni a válaszadásban. Nehezítette a feladványt, hogy szabálytalan időközönként, a központi kivetítőn különböző katonai jelzések villantak fel, és ezt is észre kellett venni, majd megfejteni a jelentését. Kellett a figyelő szem a csapatban, aki folyamatosan a szemét a kivetítőn tartva, fülével a kérdést hallgatva segített az összehangolt teljesítésben.

A második feladat gyakorlati jellegű volt, pisztoly és gépkarabély szét-, összeszerelése, valamint a tárazás végrehajtása. Ez megmozgatta a csapat minden tagját, hiszen a feladatokat csak egymás után hajthatták végre, és kezdhette a következő versenyző az ő részfeladatát. Lelkes és buzdító csapatok voltak, akik a saját csapattagjukat ösztönözték a gyors feladat végrehajtásra. Küzdelem az idővel, hiszen az ellenőrök stopperral mérték a résztvevők teljesítményét.

Harmadik feladatként katonai témájú keresztrejtvényt kellett megfejteni a versenyzőknek. Szükség volt a közös tudásra, a csapatszellemre, mely segítette őket a megoldásban.
Az utolsó feladatban nagy volt a tét. Villámkérdésre kellett a leggyorsabb jelző csapatnak válaszolni. A gyorsaság mellett fontos volt a biztos tudás. Jó válaszért pontot kapott a csapat, de a helytelen válaszért azonban pontlevonás járt. A kivetítőn mindenki folyamatosan láthatta a pontszámokat. Jó stratégia is kellet ebben a helyzetben. Biztosan tudja a csapat a választ, vagy kockáztathat a pontvesztéssel.
A kezdeti feszültség oldódása után, nagyon víg hangulatú versenynek lehettünk tanúi. A résztvevők arcán látszott a küzdeni akarás, a bizonyítási vágy – Nehogy a másik szakasz, század csapata jobban tudja mint mi. A katonák élvezték, és örömmel „harcoltak" egymással a verseny alatt.

A fő attrakció az eredményhirdetés volt. A résztvevők izgalommal várták ki hol is végzett a végére. Minden csapat a részvételért oklevelet kapott, de az első három csapat érmet, és serleget, és a többiek elismerését, ami ezzel járt. Harmadik helyen a Víztisztító század, egyik csapata, a második helyen az 1. hídépítő század egyik csapata, és az első helyen a 2. hídépítő század egyik csapata végzett. Varga István mk. alezredes, a zászlóalj parancsnokhelyettese, és egyben a zsűri elnöke nyújtotta át az elismeréseket, és adta át a méltán megérdemelt serlegeket. Megköszönte a csapatoknak a részvételt, azt a munkát ami a becsületes felkészüléshez szükséges volt. Végezetül bízva abban, hogy ez a rendezvény mindenkinek csak a hasznára vált, zárta be a rendezvényt.