A katonaság célt ad az embernek

Katona és sportoló: Siklósi Gergely őrmester pályafutása eddig keretes szerkezetű. Mint elmesélte, gyerekkorában eredetileg katona szeretett volna lenni. Nagyapja katonaként kereste kenyerét; édesapja, nagybátyja pedig szintén teljesített sorkatonai szolgálatot.

„Jó sztorikat meséltek arról az időszakról, elmondták mennyire remek barátságokat kötöttek akkoriban. Szép emlékeket hordoznak; számomra tartalmas éveknek tűntek. Aztán belépett az életembe a vívás, ami azóta is örök szerelem. Kamaszként pedig nyilván választanom kellett. A profi sport mellett tettem le a voksomat; a katonai szolgálat egészen 2017-ig gyerekkori álom maradt. Akkor jött a lehetőség, hogy csatlakozhatok az sportszázadhoz, és a régi álom hirtelen feltámadt. Öt éve szolgálok töretlen lelkesedéssel” - fogalmazott az őrmester.

A rádióhallgatók megtudhatták, hogy a sportszázad tagjai öthetes alapkiképzést teljesítettek – ami csakis a koronavírus-járvány miatt volt viszonylag ennyire rövid.

„Akár tizenhárom, vagy tizennégy hetet is vállaltam volna, olyan jó élmény volt. Amúgy nyaranta általában edzőtáborban vagyunk, készülünk a világversenyekre. Akkor a kiképzés miatt ugyanúgy megmaradt a felkészülés, nem állt messze az edzőtábortól, csak más hangulatban telt. Egyébként mentálisan a sport és katonaság szinte ugyanaz. Fontos a kitartás: nem adjuk fel, amikor nehéz vagy vesztesnek tűnő helyzetben vagyunk. Lényeges a fegyelem: tartjuk magunkat a rendszabályokhoz, vagy a taktikához, amit a páston alkalmazunk. Elsődleges az akaraterő: amikor az ember elfárad, akkor a teljesítőképessége húsz-harminc százalékát emésztette fel. A maradék hetvenet erős akarattal lehet és kell felszínre hozni. Visszatérve az alapkiképzésre: ott tudtam alkalmazni mindazt, amit a sporttól kaptam. Amikor aztán újra versenyezhettem, felhasználtam azokat a képességeket, amiket a katonaság adott. Kicsit persze különbözik a kettő: a sportban nagyobb a szabadsági fok, alapvetően mi hozzuk a döntéseket, bár az edzőt nevezhetem afféle elöljárónak. A különbségek egyébként erősítik egymást. Erősebb és jobb ember lettem a Magyar Honvédségnek köszönhetően. Taktikusabban, fegyelmezettebben tudtam vívni a páston, már 2021-ben is” - fogalmazott Siklósi Gergely őrmester.

A fogadtatással kapcsolatban a katonasportoló elmondta: eleinte talán volt rajtuk stigma; többen gondolhatták, hogy ők alapvetően sportolók, sosem lesznek igazi katonák. Aztán az alapkiképzés alatt az előítélet nagyon gyorsan megváltozott, hiszen mindenki látta, mire képesek.

„Azóta is építjük a renoménkat a haderőben. Szeretnénk olyan elit alakulatként szerepelni, akik a sportteljesítményük mellett katonaként is jól megállják a helyüket, ha arra szükség van. Remek példa erre a koronavírus-járvány időszaka, amikor hozzám hasonlóan szinte az egész sportszázad kórházakban teljesített szolgálatot. Érzelmileg nekem ez hatalmas löketet adott, átértékeltem a helyzetemet. Akkor fejeztem be az olimpiai kvalifikációt, ahol minden rólam szólt. A kórházban pedig minden másokról, nem én voltam a lényeges. Ez a helyzet megmutatta milyen szerencsés vagyok, hogy élsportoló lehetek és közben a katonai mivoltom révén mégis tudok másoknak segíteni” - elmélkedett az őrmester, akinek a hétköznapokban, katonaként főleg a Magyar Honvédséget kell reprezentálnia.

„Segítjük a honvédelmi nevelést. Azt gondolom, hogy a gyerekeknek jót tesz a honvédség, mert embert formáló hatása van, jó értékeket vehetnek át. Amennyiben valaki picit is céltalannak gondolja az életét, illetve gyerekként szereti a katonaságot, akkor csak javasolni tudom számára a szolgálatot. Célt ad, összerak és utána egyben leszel egész életedben. Mindenkinek jót tesz. A katonaság nekem is sokat adott, pedig sportoló vagyok, ismertem a fegyelmet, a kitartást és a küzdeni akarást. Egyszóval: irány a sereg” - mondta az élsportoló.

Arra a kérdésre, hogy szerzett-e barátokat az alapkiképzés alatt, Siklósi Gergely őrmester azt felelte: az alapkiképzés alatt nagyon összetartó, harminc fős csapat formálódott.

„Ők már a bajtársaim, egész életünkben összetartó csapat leszünk. Akkor is, ha már nem leszünk esetleg katonák. De mi együtt teljesítettük az alapkiképzést és ez nagyon-nagyon összekovácsolja a csapatot”, fogalmazott.

Siklósi Gergely államvizsgája mellett a július közepén kezdődő világbajnokságra készül, ami az ő sportágában az év versenyének számít. Mint mondta: az elmúlt pár évben az egyéni versenyzés számára nagyobb hangsúlyt kapott, pedig ő csapatembernek tartja magát.

„Idén inkább ebbe az irányba terelem az energiáimat, igyekszem a többieknek segíteni a tapasztalataimmal. Bajtársiasságot, hazafiságot, és összetartást szeretnék belevinni a csapatba. Együtt az elmúlt öt csapatversenyben négyszer a legjobb négyben végeztünk, ami hatalmas eredmény. Szeretem a közösséget. Egyedül nyerni nem olyan nagy boldogság, mint csapatban. A legjobb élményem mindig az, amikor csapatban állunk fel a dobogóra. Nemrég nyertünk Párizsban világkupát és felemelő érzés volt társaimmal együtt hallgatni a Himnuszt. Egyéniben ez nincs meg, magányos olyankor a dobogó. Számomra nem jó egyedül sikert elérni”, engedett bepillantást gondolkodásmódjába az őrmester, ami egyúttal azt is megmutatja, miért is szeret annyira katonaként, csapatban szolgálni…