A müncheni oimpia után megtanultunk félni és védekezni

Az 1972-es véres merénylet kapcsán Georg Spöttle a honvédelem.hu-nak elmondta: várható volt, hogy előbb-utóbb egy koordinált, nagy formátumú akciót hajt végre valamely terroristacsoport. A biztonságpolitikai szakértő ezt arra alapozta, hogy szinte havi gyakorisággal térítettek el amerikai gépeket Bejrútba és Ammanba. Ezek során a palesztin terroristák és különféle pszeudo-kommunista csoportok között – mint például a Baden Meinhof – titkos együttműködés és szolidaritás alakult ki. A véres merényletet megelőzően pedig a különböző arab csoportok radikalizálódtak, s megmutatták, hogy a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Külön pikantériája a dolognak, hogy ezek a szervezetek nem kis segítséget kaptak a volt szovjet blokk országaitól – mutatott rá Georg Spöttle.

Fegyverrel, pénzzel és logisztikával segítették a terroristákat, s egy-egy akció után akár menedéket is nyújtottak a kitervelőknek és a végrehajtóknak. A palesztin terroristák – bár Izrael államot ennek ellenére sem tudták megrengetni -, arra képesekké váltak, hogy egyes intézményei és polgárai ellen nagyobb csapást hajtsanak végre. A biztonságpolitikai szakértő szerint a müncheni akciót az iszlám világ felrázását, valamint a pán-arab nacionalizmust szolgálta, hiszen korábban számos háborút vesztettek el Izraellel szemben. Voltak olyan körök, melyek akár a müncheni akcióval is szimpatizáltak. Ezt jelzi, hogy amikor egy perces néma gyásszal és felállással tisztelegtek az áldozatok előtt, a felvételek tanulsága szerint még amerikai sportolók is ülve maradtak. Õk az úgynevezett black muszlimokhoz tartoztak.

A rendőrök a repülőtéren kívántak lecsapni a túszejtőkre. Öt német lövész állt szemben a nyolc terroristával, védőfelszerelés, speciális kiképzés és fegyver nélkül. Georg Spöttle hangsúlyozta: a rendőrök nem rendelkeztek mesterlövészfegyverrel, csupán a rendőrségnél rendszeresített G3-as gépkarabéllyal voltak felszerelve. Este 11-kor

Georg Spöttle a kudarc okát annak tudta be, hogy akkoriban a német rendőrségnek nem volt különleges alakulata, nem voltak speciális felszereléseik. A bajor és a müncheni rendőrség ugyan kiemelkedő eredményeket ért el az egyszerű bűnözők ellen, ám egy ilyen helyzetet nem tudtak kezelni. A felső vezetést is felkészületlenül érte az eset. Azonban szinte az akció másnapján megkezdődött egy diskurzus arról, hogy miként lehet felkészülni egy hasonló akcióra. Mint a biztonságpolitikai szakértő fogalmazott: először megtanultunk félni, majd védekezni. Összehívták a katonaság és a rendőrség vezérkarát. A megbeszélés után Ulrich Wegener alezredes lett a belügyminisztérium rendőrségi összekötője, akit azzal bíztak meg 1972. szeptember 12-én, hogy hozzon létre egy különleges alakulatot. Georg Spöttle szerint ez nem volt egyszerű feladat.

Bár Ulrich Wegener azonnal tapogatózni kezdett, hogy Európában kik segíthetnék a munkáját, hamar rájött, hogy egyedül a brit SAS hajt végre hasonlóan különleges akciókat, ám őket katonai célokra alkalmazták. Így végül az izraeliek segítségét kérte a kiképzésben. Végül 1973. áprilisában állhatott fel a 9-es határőrcsoport. Georg Spöttle kiemelte: nem csak kiképzési és felszerelési problémákat kellett leküzdeni, de számos politikai, jogi kérdés is felvetődött. Így például a célzott likvidálás, az úgynevezett végső mentőlövés ügye, melyet a biztonságpolitikai szakértő szerint napjainkig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. A müncheni merénylet óta egyébként majd minden nemzetközi, nyilvános esemény védelmét megszigorították. Az athéni olimpián már mélytengeri búvárokat is bevetettek. A védelemnek nincs ésszerű határa, egy cél lehet csak: meg kell védeni az emberi életeket – mondta ennek kapcsán Georg Spöttle.