A NATO-csúcs várakozásai és eredményei
Szöveg: Vastagh László | 2010. december 1. 13:52A Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében Jay Truesdale, amerikai diplomata, a magyarországi amerikai nagykövetség politikai ügyekért felelős csoport vezetője, a politikai-katonai kapcsolatok felelőse tartott előadást a lisszaboni NATO-csúcs várakozásairól és eredményeiről november 29-én hétfőn, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen.
J. Truesdale előzőleg Kijevben és Szentpéterváron teljesített szolgálatot diplomataként, de az EBESZ keretein belül közreműködött választási megfigyelőként Koszovóban, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Fehéroroszországban és Üzbegisztánban is. Igen sokrétű tapasztalatait egy előadás erejéig többségében civil hallgatóságával osztotta meg.
Fiatal kora ellenére rendkívül tapasztalt diplomata tartott rokonszenves előadást a nemzetvédelmi egyetem többségében biztonság-, és védelempolitikai szakos hallgatóinak a szövetség „Aktív elkötelezettség, modern védelem" címet viselő stratégiai koncepciójáról, ami valóban igyekszik megfelelni az új idők követelményeinek.
A mintegy másfélórás közvetlen kapcsolaton alapuló tájékoztató első részében az alapelvek – kollektív védelem, válságkezelés, kölcsönös biztonság – fontosságára hívta fel a figyelmet, majd – a teljesség igénye nélkül – a megváltozott biztonsági környezet új kihívásaira adandó válaszokról beszélt. Ehhez illeszkedve foglalta össze az amerikai-magyar katonai kapcsolatok kölcsönös együttműködésen alapuló fejlődését, s az afganisztáni ISAF misszióban betöltött fontos szerepét.
Elhangzott: a NATO fő funkciója továbbra is a lakosság és a tagállamok területi védelme marad, s a mai biztonsági környezetben elengedhetetlen, hogy a szövetség határain kívülre menjen példaképp említve Afganisztánt. A közép-ázsiai országban elsősorban az a cél, hogy afgán csapatok vegyék át a vezetést országszerte 2014 végére, ezen belül pedig jövőre megkezdik a biztonsági feladatok átadását a kabuli kormánynak. Ez egyben NATO-csapatok kivonásának kezdetét is jelenti, de a szövetség egy hosszú távú partnerségi nyilatkozatot is aláírt Kabullal.
A rakétapajzsról szólva a diplomata elmondta: fontosabb eredménynek tekinthető, hogy Oroszország részt vehet a NATO ballisztikus fegyverektől óvó hálózatában, melyet az eddigi rendszerek összekapcsolásával és kiegészítésével hoznának létre. Az együttműködés (akárcsak a rakétapajzs) részleteit viszont csak jövő júniusra fogják kidolgozni. A szövetség egyetlen országot sem tekint ellenségének, ki is mondja, hogy a NATO nem fenyegeti Oroszországot és – a kölcsönösség elvárása mellett – partnerségre törekszik vele olyan közös érdekek mentén, mint például a terrorizmus, kalózkodás és kábítószer-kereskedelem elleni harc.
A hallgatóság érdeklődésére jellemző volt, hogy az előadás második részében feltett kérdések többek között a szövetségen belüli demokráciát, Észak-Korea rakétatámadását, Koszovót, Boszniát, a szövetségen belüli brit haderőcsökkentést, a török haderőfejlesztést, a német-orosz, valamint az amerikai-orosz kapcsolatokat, illetve a magyar haderő jelenlegi állapotát érintették. Ez utóbbira Jay Truesdale azt válaszolta: „Én nem vagyok katona, de az nagyon fontos, hogy Magyarország lehetőségeihez viszonyítva fejleszti képességei, ezzel a szövetségen belül is jelentős részt vállal a tágabb és a közvetlen biztonságos környezet kialakításában.
Az előadó kitűnő módszert választott és alkalmazott a szövetség stratégiai koncepciójának megismertetésére, a fiatalok látókörének kiszélesítésére. Kellő aktivitásra ösztönözve, jó érzékkel vonta be őket a közös gondolkodásba.