A pákozdi csata – 1848. szeptember 29.

1848. szeptember 11-én Jellačić csapatai
átlépték a Drávát. A politikai bizonytalanság
miatt megosztott katonai vezetés esélytelennek
ítélte az ellenállást. Ezért Csány László,
a Dráva-vonal kormánybiztosa a nemzetőri
csapatok hazaküldése mellett döntött. Az így
alig 5000 főnyire leolvadt sereg visszavonult a
mintegy 48 000 embert és 48 löveget felvonultató
Jellačić elől.

A horvát főoszlop betörését
10 nap múlva, szeptember 21-én Baranya felől
követte egy újabb, kb. 9100 főnyi hadosztály
12 löveggel, Karl Roth vezérőrnagy vezetésével.
A közel 60 000 főnyi horvát inváziós haderőhöz
a Dunántúlon csatlakozott egy vértesezred
és két század könnyűlovas is.
Jellačić seregének nyomasztó létszámfölényére
építette tervét. Egyrészt abban reménykedett,
hogy a magyar haderőben szolgáló cs.
kir. alakulatok és tisztek nem vállalják annak
felelősségét, hogy szembeszálljanak a szintén
cs. kir. zászlók alatt felvonuló horvátokkal, hanem
átállnak hozzá. Csakhogy nem rendelkezett
olyan uralkodói rendelettel, ami igazolta
volna Magyarország elleni fellépését. Másrészt
azt hitte, hogy a felsorakoztatott haderő nagysága
olyan pszichikai hatást gyakorol a magyar
csapatokra, hogy azok nem merik megkísérelni
az ellenállást. Mindkét reményében csalatkoznia
kellett. A magyar tisztikar küldöttsége kijelentette,
hogy amint módjuk nyílik reá (azaz a
sereg létszáma ezt lehetővé teszi), szembe fognak
szállni vele.

Szeptember végén, Székesfehérvár kiürítése
után a Velencei-tó északi partján felsorakozó
magyar sereg közel 18 000 főt számlált,
44 löveggel, de további erősítések voltak útban.
Roth hadoszlopát sikerült elszigetelni, s megakadályozni
egyesülését Jellačićcsal. A Dunántúl
nyugati részén összevont magyar haderő
ekkor már elérte a 35 000 főt, 50 löveggel.
Jellačić szeptember 29-i pákozdi támadási
kísérlete is rosszul sikerült. A vezérkar nem
megfelelő működése következtében egy hadosztály
(kb. 12 800 fő, 12 löveg) csak a csata végeztével
érkezett a harcmezőre. Jellačić még így
is közel kétszeres túlerőben volt, de centrumának
támadása összeomlott a magyar tüzérség
tüzében, a magyar jobb szárnyon pedig szintén
képtelen volt előrejutni.

Érthető tehát, hogy az utánpótlási vonalaitól
elvágott bán nem kísérletezett újabb frontális
támadással. De az is érthető, hogy a magyar
fél fegyverszünetet kötött, hiszen a bán
még mindig több mint kétszeres létszámfölényben
volt. A visszavonuló Jellačić serege október
elejére kicserélődött. Észak-Magyarországról
és a Nyugat-Dunántúlról újabb cs. kir. alakulatok
csatlakoztak hozzá.