A sikertörténet folytatódik

Szöveg: Vastagh László | 2011. április 5. 6:01

Február végén, a HM Hadtörténeti Intézet- és Múzeumban megtartott Katonák Munkaerő-piaci Reintegrációjának Képzési Programja elnevezésű norvég projekt záró konferenciáján mutatták be a Sikersztori (Success Story) című könyvet. A riportkötet a projekt norvég képzési tapasztalatok és anyagi támogatás felhasználásával, a projektben részt vevő civil szervezetek támogatásával készült és a Magyar Honvédség Szociálpolitikai Közalapítványa adta ki. A könyv szerkesztője, Szita Róbert, pedig már arról tájékoztatta a honvedelem.hu-t, hogy megkezdődtek a tárgyalások Magyarországgal a norvég projekt folytatásáról.

„A két finanszírozási mechanizmus segítségével Norvégia, Izland, és Liechtenstein öt éven keresztül összesen 153 millió euró támogatást nyújt Magyarországnak. Éves szinten a támogatási összeg több mint 20 százalékkal emelkedett a 2004–2009-es időszakhoz viszonyítva. Magyarország az alapok harmadik legnagyobb kedvezményezettje lesz. Az adományozó országok és Magyarország között jelenleg folynak tárgyalások az egyéni egyetértési megállapodásról, melyek az alapok végrehajtásáról szólnak. A tárgyalások során az adományozó országok és Magyarország azokról a prioritási szektorokról és programtervezetekről egyeztetnek, amelyeket az alapok támogatni fognak. Elmondható, hogy az alapok tematikus programcsoportokat fognak támogatni, kiemelten összpontosítva a környezetvédelmi és az éghajlatváltozással kapcsolatos ügyekre. Minden jogosult országban a civil társadalmat erősítő programokat, többek között új alapot hoznak létre a társadalmi párbeszéd támogatására, melynek a háromirányú együttműködés elősegítésével a társadalmi hanyatlás legyőzése a célja. Mindez garancia a sikertörténet folytatásának" – mondta a könyv szerkesztője, aki 2009 végén kapcsolódott be népszerű nevén a „norvég projektbe" – szlogenje a „Tégy önmagadért!" –, és vette át a kommunikációs feladatok vezetését.

A riportkötetben „megszólalnak" mindazok az emberek, akik a projektben akár aktív résztvevők, szervezők, vagy oktatók voltak, hiszen az egész projekt az együttműködésről szólt. Az elmondottakból kitűnik, hogy a képzés mind a távozók, mind a maradók részére mennyire fontos az állomány stabilitásában, az utánpótlás biztosításában. A képzési kínálat széles skálán mozgott, melyben jelentős arányt képviseltek a haderő újonnan keletkező szükségleteit kielégítő képzések. Ezek révén számos szerződéses katona tudta meghosszabbítani szolgálatát, illetve távozás esetén könnyebben talált munkát a civil életben.

A siker jó példája többek között a szentesi műszaki ezred, ahol ötféle képzést szerveztek, és az is, hogy a parancsnokok mindenütt felismerték a programban lévő lehetőségeket, ugyanakkor határozottan támogatták előrehaladását. A hídépítő technikusi kurzuson tavaly nyáron vizsgázott szentesi tiszthelyettesek közül októberben

többen, már szakértelmüket kihasználva vettek részt a kolontári vörösiszap-katasztrófa után a 20 tonna teherbírású acél és fa építésű állandó közúti híd megépítésében. A projektnek köszönhetően a kurzusokban részt vevők közül magasabb beosztásokba is kerültek katonák, tiszthelyettesből tisztté váltak. Mindezek mellett voltak akik testőrként, kazánkezelőként, targoncavezetőként, vagy éppen webmesterként folytatták. A nyugállományú katonák közül pedig számos résztvevő nemcsak képzettséget szerzett, hanem vállalkozóvá is vált.

A riportkötet – a szerző és a szerkesztő munkáját dicsérve – nagyszerű keresztmetszetét adja annak a munkának, amely a program sikere érdekében a program szervezői, támogatói és az abban részt vevők végeztek. Az eredmények önmagukért beszélnek, egyben bizonyítják, hogy széles összefogással a civil szervezetekben rejlő alkotóerő felhasználásával, a pályázatok adta lehetőségek kiaknázásával lehetséges jelentős eredményeket elérni, a katonák és volt pályatársak munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében.

A könyv a Katonák Munkaerő-piaci Reintegrációjának Képzési Programja projekt történetének képekben és riportokban rögzített dokumentuma, az összefogás fontosságának, a norvég-magyar barátság, az együttműködés erősítésének, sikerének hirdetője.