A száztizenkét mesterlövész
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2008. június 5. 10:12Pontosság harminc métertől, egészen négyszáz méterig. Cél leküzdése nappal, illetve sötétedés után, természetes, illetve mesterséges fényviszonyok között. Gyakorlásra, belövésre nincs lehetőség, minden hideg csővel, azonnal, élesben. A találati zónák nagyon szigorúak – háromszáz méteres távolságból mindössze hat-hét centiméter. Akár esik az eső, akár fúj a szél.
A katonai és rendőri mesterlövészek hetedik világkupáján közel húsz országból, száztizenkét versenyző érkezett a rendőrség nagytétényi lőterére, hogy teszteljék önmagukat. Noha a győztesek (nevüket és arcukat fedje jótékony homály) kupát és érmet is kaptak, itt valójában mindenki saját magával versenyzett, elsősorban a tisztességért és a megbecsülésért. A küzdelem tehát felfogható afféle közös felkészítésnek is, mivel a gyakorlatok azokat a képességeket tesztelték, amelyekre egy mesterlövésznek a valós szituációban is szüksége lehet.
A versenyen két fős csapatok indultak; mindenki saját fegyverét használta. Emellett lehetőség nyílt mechanikus vagy optikai szélmérő és távmérő, illetve a puskatávcsőbe épített távmérő alkalmazására is.
Mint az talán közismert, a mesterlövész a gyalogos katona fegyverei számára elérhető hasznos lőtávot akár többszörösen is túlteljesítő mesterlövész puskákkal dolgozik. Két alapvető csoport különböztethető meg, a katonai mesterlövész (sniper) és a rendészeti mesterlövész (sharpshooter). Az igazi mesterlövészek a kiemelkedően tehetséges lövészek közül kerülnek ki, akik rendkívül alapos kiképzésen esnek át.
A mesterlövész áldozatai legfőképpen olyan célpontok közül kerülnek ki, melyek kiiktatása számos egyéb következményt von maga után. Jellemzően nem gyalogos katonákra, hanem tisztekre, rádiósokra, nehezen pótolható személyekre „vadásznak".
Háborús körülmények között a mesterlövészek komoly pszichikai hadviselésre is képesek azáltal, hogy az ellenséges csapatok egységei közül azt lövik le, akit mindenki szeret és tisztel, akire hallgatnak a többiek. Jellemző adat: a vietnámi háborúban egy célpont leterítése érdekében egy M16-os karbélyból átlagosan 50 000 darab lőszert lőttek ki, míg mesterlövész puskából csak 1,3-at.
A katonai és a rendőri mesterlövészek tevékenysége között a legfontosabb különbség az elérendő cél. Katonák esetén a harcképtelenné tétel a fontos, mivel a szenvedő fél bármilyen találat harcképtelenné válik. Ezzel szemben egy terrorista harcképtelenné tétele során kevés, ha nem tud órákig kemény fizikai teljesítményt nyújtani, sőt, még az is kevés, ha öt másodperc múlva a kezét sem tudja megmozdítani!
Egy AK47-essel például három másodperc alatt akár harminc lövést is leadhat, amivel a környezetében lévő védtelen túszokban hatalmas kárt tehet. Ezért a rendőrségi mesterlövésznek azonnal mozgásképtelenné kell tennie a célt.
fotók: Rácz Tünde